Századok – 1985
Folyóiratszemle - Bemutatjuk a „Zeitgeschichte” című folyóiratot I/277
FOLYÓIRATSZEMLE BEMUTATJUK A „ZEITGESCHICHTE" CÍMŰ FOLYÓIRATOT A neves osztrák történész, Erika Weinzierl által irányított havi folyóirat 1974-töl jelenik meg. Nem a naptári, hanem az akadémiai évhez igazodik: októberben indítják az új évfolyamot, s 12 szám jelenik meg a következő év szeptemberével bezárólag. A havonként megjelenő füzetek átlagos terjedelme 35—40 oldal. A folyóirat — megindulásától kezdve — az alábbi rovatokból áll: dolgozatok — kortörténet az oktatásban — szakirodalmi ismertetések — dokumentumok. Mivel a főszerkesztő, Erika Weinzierl 1979 márciusáig a salzburgi egyetem történeti intézetének professzora volt, a folyóiratot kezdetben Salzburgban szerkesztették, s a szerkesztőség csak salzburgiakból állott. Miután ő 1979 márciusától a bécsi egyetem kortörténeti intézetének professzora lett, megszűnt a folyóirat kizárólagosan salzburgi jellege, bécsi szakemberekkel bővült ki a szerkesztőség. 1978 decembere óta a verzón közli a folyóirat a számára anyagi támogatást nyújtó szervek listáját. Ezek: az oktatási és művészeti minisztérium, a tudományos és kutatási minisztérium, a kancellári hivatal sajtóalapja és a salzburgi tartományi kormány. A folyóirat általunk tanulmányozott két évfolyama (1978 október — 1980 szeptember) számainak tematikai elemzéséből az alábbi kép rajzolódik ki: A megvizsgált időszakban megjelent 24 dolgozatból (a magyar szaksajtóban „tanulmány"-ként jelennének meg) 3 foglalkozik 1918 előtti — de legfeljebb 1848-ig visszanyúló — témával, 11 1918—1945 közöttivel, 8 1945 utánival s 2 fog át több időszakot. Legerősebben tehát az első köztársaság és a náci megszállás időszaka képviselteti magát a megjelent közlemények 45,8%-ával. A dolgozatok jóval nehezebb tartalmi kategorizálása is hasonló szóródást mutat: 11 tanulmány foglalkozik politikatörténettel (ez is 45,8%), az eszmetörténetet 7, a társadalomtörténetet 3, a gazdaságtörténetet 2, a historiográfiát 1 tanulmány képviseli. Tehát egy erősen politikatörténeti érdeklődésű, s főleg a „távolabbi közelmúlt" felé forduló folyóirat profilja rajzolódik ki. Az 1918—1945 közötti korszakot tárgyaló munkák primátusa még a „Kortörténet és oktatás" c. rovatnál is észlelhető: itt a tárgyalt 20 közleményből 7 foglalkozik átfogó jellegű, ill. időhatárok szempontjából közömbös témával, ugyancsak 7 tárgyalja az 1918—1945 közötti korszakot (ez a közlemények 35%-a), 5 foglalkozik az 1945 utáni, s 1 az 1918 előtti időszakkal. A sorrend itt is ugyanaz, mint az előbb tárgyalt rovatban. Feltűnően erős a politikatörténet iskolai oktatási kérdéseivel foglalkozó cikkek aránya: a 20-ból 10, vagyis kereken 50%. Érthetően magas az elméleti-módszertani jellegű közlemények száma (6). 3 közlemény az eszmetörténet, 1 pedig a gazdaságtörténet eredményeinek iskolai hasznosításáról értekezik. A „szakirodalmi ismertetések" rovat a folyóirat tájékozódásáról mond sokat: itt már az ismertetések 42,8%-a (14-ből 6) az 1945 utáni időszakot tárgyaló irodalomra esik — az 1918—1945 közötti időszak 5 ismertetéssel a második helyre szorul. Ilyen csekély mennyiségű adat alapján messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. Annyit mégis megkockáztatnánk, hogy az irodalmi tájékozódás előrejelzést ad a folyóirat arculatának későbbi alakulásához. Végezetül egy ritkábban felbukkanó közleményfajtáról, az ún. „dokumentáció"-ról szólunk, melyben dokumentumközlések, visszaemlékezések, riportok vagy dokumentumok primér feldolgozásai találhatók.
