Századok – 1985
Történeti irodalom - A nemzetiségek egyenjogúsításának útján. A nemzetiségi jog fejlődése a népi demokratikus Romániában (Ism.: Gerelyesné Dian Éva) I/272
276 TÖRTÉNETI IRODALOM 276 a nemzetisegek egyenjogúságát. Az alaptörvény a munkán alapuló társadalmi megbecsülést helyezi középpontba, de a nemzetiségekre vonatkoztatva is magában foglalja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az 1952-ben hozott újabb román alkotmány pedig létrehozta a nemzetiség területi autonómiájának intézményét; a Magyar Autonóm Tartományt, amely — közigazgatási változtatással ugyan — 1968-ig állt fönn. A magyar lakosságnak azonban csak mintegy harmadrészét foglalta magába, de jogi-önkormányzati modellként mégis figyelemre méltó kísérlet volt. A könyv olvasása közben egy harcokkal, nehéz küzdelmekkel teli korszak tárul fel az olvasó előtt. Itt a demokratikus átalakulásért vívott harc szorosan összekapcsolódott a nemzetiségek egyenjogúsításáért vívott harccal. A Román Kommunista Párt és az ország haladó erői, élen Petru Groza miniszterelnökkel — mondja Demeter János — felismerték azt az objektív tényt, hogy Észak-Erdély Romániához való visszacsatolása összefüggésben áll az itt élö nemzetiségek sorsának biztonságával. A miniszterelnök 1945 márciusában Sztálin marsallhoz küldött levelében garanciát vállalt: „.. .a román kormány és közigazgatás Erdélyben gondoskodni fog az Erdélyben lakó nemzetiség jogainak védelméről, és tevékenységét az egyenlőség, a demokrácia és az egész lakossággal való igazságos kapcsolatok elve alapján fogja irányítani." Dr. Petru Groza beváltotta ígéretét, túl azon, hogy minden állampolgár egyenlő jogokban részesedjen, azt is felismerte, hogy a romániai magyarság sorsa összefügg a két ország közötti viszony alakulásával is. Mindent megtett annak érdekében, hogy a két ország kapcsolata baráti legyen. Az 1947 májusában budapesti látogatása alkalmával tett egyik nyilatkozata is azt fejezte ki, hogy ez a két kérdés elválaszthatatlan egymástól: „Az igazi megbékélés jegyében sohasem feledjük el, hogy a magyarországi magyarságnak testvérei vannak minálunk. Ennek tudatában levonjuk a helyes következtetést, s vigyázunk arra, hogy a testvér, aki odaát maradt, úgy élje életét, hogy az itteni testvér nyugodt lehessen felöle." Ajánljuk a könyvet a nemzetiségpolitika iránt érdeklődő minden olvasónak. Világos, logikus stílusa érthetővé teszi a rendeletek száraznak tünő szövegét is, és a hozzájuk fűzött magyarázatokon átsüt a kor cselekvő részesének szuggesztív képessége: mondanivalóját rendszerbe foglalva, félremagyarázhatatlan bizonyítékokkal alátámasztva adja elő. A más forrásokból összegyűjtött jegyzetanyaga, és a függelékben leközölt rendeletek teljes szövege értékes ismeretanyaggal egészíti ki a kötetet. Kár, hogy adós maradt a szerkesztőség a kor politikai eseményeit részletesebben bemutató előtanulmánnyal. Gerelyesné Dian Éva
