Századok – 1985
Történeti irodalom - A nemzetiségek egyenjogúsításának útján. A nemzetiségi jog fejlődése a népi demokratikus Romániában (Ism.: Gerelyesné Dian Éva) I/272
TÖRTÉNETI IRODALOM 275 Magyar Népi Szövetség megítélése szerint bizonyos tárgyak kirekesztése a nemzetiségek anyanyelvi oktatási rendszeréből nem egyeztethető össze a joggal. Az ügy támogatásra talált a kormánynál és a haladó társadalmi erőknél, és 1946 márciusában megtörtént ennek jogi rendezése. A nemzetiségi törvény úgy fogalmazott, hogy a kolozsvári egyetemen szükség szerint — a hallgatók számának figyelembevételével — magyar és német nyelvű tanszékeket szerveznek. A korabeli magyar közvélemény szűkmarkúnak ítélte meg ezt az elképzelést. Ugyanis a statutum kiadásának pillanatában is létezett Kolozsváron magyar nyelvű egyetem, és a közigazgatási visszacsatolásig zavartalanul működött. 1945. március 4-én 856 magyar hallgatója volt. A társadalmi megújulást kívánó különböző nemzetiségű erők összefogásának nagy erőpróbája volt az egyetem kérdése. A román közvéleményt pártállásra való tekintet nélkül rendkívüli mértékben nyugtalanította az egyetem és más intézmények Kolozsvárra visszakerülésének késlekedése. Ebben a román lakosság teljes felszabadulásának és a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának korlátozását látták. Az ügy megnyugtató megoldása hosszas viták után 1945 tavaszán, Petru Groza személyes I fáradozása és pártfogása eredményeként következett be. A bizonytalanságnak véget vető megoldás törvényben nyert kifejezést. A román egyetemi típusnak megfelelően a magyar nyelvű egyetem is öt szakágazatra oszlott (bölcsészet, jog- és közgazdaságtudományi, természettudományi és orvostudományi kar). További törvények meghozatalával rendezték a magyar nyelvű zenei és színművészeti főiskolák jogi helyzetét is. Ezekhez járult, hogy a magyar nyelvű iskolák külön tanfelügyelőséget kaptak. További rendeletek biztosították a magyar nyelvű színházak és közművelődési intézmények működését. Maga a statutum lehetővé tette a nemzetiségeknek a saját nyelvük használatát a hivatalokkal való kapcsolataikban, és kötelezték a hatóságokat, hogy ugyanazon a nyelven válaszoljanak, amelyen hozzájuk fordultak, ismerniük kellett az ottlakó nemzetiség nyelvét. Ezeket az elveket a gyakorlatban más irányú törekvések keresztezték. A nyelvi jogok gyakorlati alkalmazásának akadályai a közigazgatási alkalmazottak nyelvi ismereteinek hiányai voltak. E jogok érvényesítésének legnagyobb nehézségei a politikai helyzetből adódtak. Észak-Erdély vonatkozásában olyan irányú törekvés is volt, amely a „restitutio in integrum"-visszaállítás a korábbi, érintetlen állapotba — jegyében zajlott. így visszatértek a régi, csak románul tudó tisztviselők, és helyet kellett biztosítani a Besszarábiából és Bukovinából áttelepült funkcionáriusoknak is. A nyelvismeret hiányát sok esetben politikai előítéletek, ellenérzések tetőzték. A méltánytalan kinevezések ügye nemzetiségi panaszként a kormány elé is került. Ezen rendeletileg nem változtattak, de ígéretet kapott a Magyar Népi Szövetség, hogy vétójoggal élhet, ha nem megfelelő személy nyer kinevezést. A demokratikus fejlődés nem állt meg nemzetiségi viszonylatban sem a statutummal es a kiegészítő rendelkezésekkel elért eredmények vonalán. Az általános demokratikus kibontakozás eredményeként már 1945 tavaszán felmerült a kérdés, hogy felül kell vizsgálni a statutumot is, hiszen az sem volt mentes a Rádescu-kormány fékező hatásától, s meg kell oldani azokat a problémákat is, amelyek a statutum után álltak elő, vagy amelyeknek megítélése megváltozott. így került sor annak a törvénytervezetnek a megszerkesztésére, amelynek hangsúlya a nemzetiségi statutum demokratikus kiegészítésén és aktualizálásán volt. A munkálatok ugyan megrekedtek a tervezés stádiumában, de rendkívül tanulságos volt, ahogy az alakuló népi demokratikus közéletben az előkészitést aktív részvétel követte. A Magyar Népi Szövetség és általában a demokratikus erők tolmácsolták, összefoglalták a maguk elképzeléseit, amelynek eredményeként a tervezet nemcsak politikailag, de a szakszerűség szempontjából is csiszolódott. Hosszú és körültekintő előkészítés után a tervezetet bemutatták Bukarestben a kormányszerveknek is. A közéleti személyiségekből és szakértőkből álló bizottságban részt vett maga Demeter János is. A tervezet utolsó fóruma a Székelyudvarhelyen 1946 júniusában megtartott Magyar Népi Szövetség kongresszusa volt. Sajnálatos tényként kell elmondanunk, hogy a kongresszus idején a Magyar Népi Szövetség ellen nacionalista tüntetések zajlottak le. így érthető, hogy a tervezet által felvetett nemzetiségi jogok biztosításához a politikai feltételek még nem értek meg. A tervezetből törvény sohasem lett, és sorsa a feledés homályába merült. Ez a fejlődési szakasz az 1948-as alkotmány bevezetésével zárult. Az új alkotmány tükrözte a három év alatt végbement demokratikus átalakulást. A könyv zárógondolata az, hogyan biztosította az új alkotmány 17*
