Századok – 1985

Történeti irodalom - Bromlej Ju. V.: Ocserki teorii étnosza (Ism.: Niederhauser Emil) I/265

TÖRTÉNETI IRODALOM 269 metaelnikai közösségek alakulnak ki (a pakisztánok pl.). A kommunikáció nyelve vagy a legnagyobb hazai nyelv, vagy az egyik, de nem a legnagyobb (Indonéziában pl. nem a jávai, hanem a sokkal kisebb indonéz), vagy az egykori gyarmatosító nyelve (Angola pl.), vagy egyszerre több közvetítő nyelv is használatos. A kisebb etnikumok erősödő öntudata (baszkok pl.) gazdasági és társadalmi okokra vezethető vissza, de vallási különbségekre, előítéletekre is. Ugyancsak szerepe van az egyenlőtlen demográfiai fejlődésnek. A szocialista világban végbemenő etnoszociális folyamatokról szóló „vázlatot" Bromlej szociológus feleségével együtt írta. Itt érdemben a Szovjetunióban jelentkező folyamatokat mutatják be, a korábbi ellenséges érzület eltűnését. A nemzeti sajátosságok köre már nem bővül. Az egyes szocialista nemzeteken belül az etnikai konszolidáció, a szubetnoszok betagolódása még folyamatban van, az asszimiláció nagy szerepet játszik. Az anyanyelv megmarad, sennek megfelelően a nemzeti tudományok is, ezeknél azonban ügyelni kell arra, hogy ne idealizálják a nemzet múltját. Még a vallási eredetű nemzeti szokások is fennmaradnak. A nemzetek közti közeledést elősegítik az egységes erkölcsi, politikai nézetek, értékorientációk. A kultúra interetnikus elemei erősödnek. A Szovjetuniót azonban nem lehet etnikai közösségnek tekinteni, csak metaetnikai közösségnek. A többi szocialista országban a nemzetek közeledése még nem jutott olyan fokra, mint a Szovjetunióban. A nemzeti sajátosságok túlhangsúlyozását Bromlej helytelennek tartja. Befejezésként Bromlej arra utal, hogy ma a világon kevesebb etno-szociális organizmus van, mint etnikai csoport (a cigányok pl. nem alkotnak eszót). A kulturális elemek közt igen sok a planetáris méretekben közös (a technikában pl.), persze, ettől az alapvető különbség a szocialista és a kapitalista világ közt még fennáll, ami viszont nem akadálya a békés egymás mellett élésnek. Bromlej könyve roppant elgondolkoztató olvasmány, nem is könnyű. Óriási anyagot tartalmaz, számos példát hoz, de sok esetben — nyilván terjedelmi okokból — ezek el is maradnak, ami nehezíti a megértést. Valóban vázlatok sora az egész, vannak igen precízen, talán túl mereven is kidolgozott részei, olykor pedig megoldatlanok, bizonytalanságot szülők. Tartalmi ismertetésünk valóban csak a vázlat vázát tudta nyújtani, hiszen Bromlej olyan tömören fogalmaz a legtöbb esetben, hogy a teljes tartalmi ismertetés megközelíthetné az eredeti terjedelmét, ami nyilván lehetetlen. Bromlej nagy nyugati irodalmat is idéz, néprajzit, szociológiait, antropológiait egyaránt, de inkább csak illusztrálásként, érdemi vitákba csak más szovjet szerzőkkel bocsátkozik. Planetáris méretekben vizsgálódik és fogalmaz. Éppen a rendszer teremtésének igénye vezet nyilván arra, hogy az első két rész statikus mondanivalója sokkal meggyőzőbb, mint a történeti rész, holott a szerző eredeti hivatása szerint történész. Viszont éppen a jelenig elnyúló utolsó „vázlatokban" óhatatlanul túl sok már az aktuálpolitikai elem, vagy éppen az aktuális kérdések megkerülése. Hogy csak egyet említsünk a szocialista világból: nem világos, hogy minek tekinti a szerző a szocialista országokban élő kisebbségeket, mondjuk az albánokat Jugoszláviában, vagy az ukránokat Csehszlovákiában. Az elméleti részben egyszer előfordul, hogy az Amerikában élő ukránok az ukrán etnikosz tagjai, de nem az ukrán — szocialista — etno-szociális organizmuséi, ez nyilvánvaló, hiszen más formációban élnek, épp ezért ez a példa nem ad analógiát a szocialista országokra, az ázsiai szocialista országok etnikai problémái is csak az elméleti részben kerülnek elő. Az önelnevezésnél érdemes lett volna felemlíteni a szlovákok vagy a szlovének esetét, ahol az etnonym a magasabbrendü egység, a szlávok nevéből képződik, és csak lassan különül el a két jelentés. Az asszimilációt Bromlej az etnotranszformációs folyamatok egyik típusának mondja, s ebben nyilván igaza van. De nem világos, hogyan viszonyul pl. ez a folyamat azokhoz az elméleti megállapításokhoz, hogy az etnoszhoz való tartozás kritériumai közül az objektív, az egyéntől független kritériumok az alapvetőek. Egy helyen céloz ugyan arra, hogy bizonyos etnospecifikus hagyományok, szokások még a nyelvnél is szívósabban fennmaradnak. Ezzel azonban az egész kérdéskör elméleti szinten még nem tűnik megoldottnak. Bromlej könyve valóban számos társadalomtudomány művelőit érinti, olyan kérdés vonatkozásában, amelynek aktualitása inkább növekvőben van világszerte. A könyv körül nyilván nagyobb vita kerekedik majd, s ennek eredményeképpen újabb, leszűrtebb, tagoltabb összefoglalást kapunk majd a szerzőtől. Megállapításain mindenképpen érdemes gondolkodni, szakmánkint pontosítani azokat. Csak egyet nem lehet a jövőben: ezt a könyvet figyelmen kívül hagyni. Niederhauser EmiI