Századok – 1985

Történeti irodalom - Bromlej Ju. V.: Ocserki teorii étnosza (Ism.: Niederhauser Emil) I/265

268 TÖRTÉNETI IRODALOM 268 A továbbiakban az egyes formációk szerint követi nyomon Bromlej az etnikai folyamatokat. Az őstársadalomban az etnosz a legkorábban a felső paleolitban jelenik meg, a mezolit törzsei már etnikoszoknak tekinthetők. Az egyesítő kulturális tényezők száma egyre növekszik. A hasonló etnikoszoktörzsek törzscsaládokba sorolhatók, ezek azonban nem azonosak a törzsszövetségekkel. Ez utóbbiak az őstársadalom metaetnikai közösségei, kisebbek a törzscsaládnál, vagy etnikailag nem egyneműek. A kapitalizmus előtti osztálytársadalmakban (Bromlej csak a rabszolga tartót és a feudálist sorolja ide) az etnoszt az oroszban a narodnoszty szóval jelölik, amit magyarul nemzetiségnek kellene fordítani, ha az nem jelentene mást is (Bromlej is utal a nationalité — nationality eltérő jelentésére). Az antik társadalomban ez elsősorban a szabadokat jelenti (a rabszolgák pedig nem tartoznak bele), a feudalizmusban a dolgozó népet (és a felső réteg lehet más etnoszbeli). Az etnikoszok kisebb területi egységekben is jöhetnek létre (poliszokban vagy tartományokban), ezek területi etnikoszok, ezekből jönnek létre (jórészt az állam hatására) az eszók. Két szintet is meg lehet különböztetni, az egyik a regionális (a németek a feudális korszakban), a másik az areális (ezen belül a svábok, bajorok stb ). A regionális narodnosztyok többnyire mixáció útján jönnek létre, amely sokféle formában valósulhat meg. Az olasz narodnoszty már a 12. századra kialakult, de etnikoszként él tovább csupán, csak a 19. században kezd nemzetté alakulni. Vannak elsődleges, archeogenetikus narodnosztyok, amelyek a törzsből alakultak, és másodlagosak (paleogenetikusak vagy neogenetikusak), amelyek más narodnosztyból jöttek létre. A magyarok például Bromlej szerint előbb elsődleges, azután másodlagos narodnosztyot alkottak. A metaetnikai egységek ezekben az osztálytársadalmakban a nyelvcsaládok, a metaetnopolitikai egységek pedig pl. a hellénisztikus államok, a későrómai birodalom, Bizánc vagy az arab kalifátus. A kultúra gyors fejlődése miatt a különbségek már nőnek. Az etnokulturális sajátosságok tehát abszolút számban nőnek, de nő az interetnikus kulturális elemek száma is, és arányuk is. A kapitalizmus korában a fő etnikai folyamat a burzsoá nemzet kialakulása, ennek vannak gazdasági és társadalmi összetevői, és ezek a döntőek, valamint tulajdonképpeni etnikai összetevői. A lényeges a kapitalista társadalmi struktúra kialakulása. De a kapitalizmus korában is vannak paraszti narodnosztyok, mint a walesiek vagy a csukcsok, ezek persze nem etno-szociális organizmusok, mint a nemzetek. A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése az etnikai folyamatokban is megmutatkozik. A kapitalista formáció vonatkozásában Lenin a nemzeti elkülönülés és közeledés dialektikus egységét állapította meg, a nemzetek alakulását és az internacionalizálódást. A burzsoá nemzet kialakulásának Bromlej négy típusát különíti el. Az elsőben a nemzet egy narodnosztyból alakul ki, mint pl. a dán. Az uralkodó tendencia a konszolidáció. A nemzeti újjászületés (ébredés, megújulás) voltaképpen egykor meglévő etno-szociális organizmusok újjáéledése. A második típus, amikor a nemzet két vagy több részből jön létre, mint a francia vagy az olasz, és a konszolidáció még manapság is tart. A harmadik a divergencia (a kanadai franciák, vagy az anglo-kanadaiak). A negyedik típust az Egyesült Államok képviseli, amikor egészen különböző etnikai egységekből alakul ki a nemzet, amikor is a faji diszkrimináció késlelteti a konszolidációt. Nagyjából hasonló a latin-amerikai fejlődés is. A négy típus gyakran keveredik, az imperializmus kora pedig további változatokat hozott magával. Az internacionalizálódás a nemzetekfeletti korporációk útján, vagy a gazdasági integrációban is megmutatkozik, de az 1970-es években az addigi imperialista egység helyében az ellentétek erősödése az uralkodó irányzat. Az újonnan felszabadult harmadik világban a folyamatok talán még bonyolultabbak. A kialakult nemzetek nagyságrendje óriási különbségeket mutat, hét nemzet tagjainak a száma meghaladja a százmilliót, de van olyan, amely a százezer főt sem éri el. A nemzeti konszolidáció révén mára vagy egyetnikumú államok jöttek létre, ahol a lakosság 95 vagy ennél több %-a egy etnikumhoz tartozik, vagy soketnikumú államok, s ezeken belül Bromlej négy csoportot különböztet meg: 1) ahol az alapvető etnosz a lakosság 80—94%-a; 2) ahol az alapvető 50—79%; 3) ahol egy etnosz a lakosság legalább egyharmadát teszi ki, de felénél kevesebb; 4) ahol nincs olyan etnosz, amely akár a lakosság egyharmadát elérné. Általában ebben a legutóbbi csoportban a legnagyobb az etnoszok száma. Politikai szempontból pedig öt csoportot különböztet meg: 1) egy uralkodó nemzettel (Franciaország), 2) két nemzettel (Ciprus, Kanada), 3) ahol nincs domináló nemzet (India), 4) ahol a nemzetek egyenjogúak (Svájc), 5) ahol még folyik a nemzettéválás. A politikai integráció következtében