Századok – 1985

Történeti irodalom - Bromlej Ju. V.: Ocserki teorii étnosza (Ism.: Niederhauser Emil) I/265

266 TÖRTÉNETI IRODALOM 266 közelíti meg témáját, elhatárolja az etnoszt a másfajta, más elvek alapján elkülönülő emberi közösségektől, kitér az egyéb nyelveken ismeretes elnevezésekre is (persze gyakorlatilag csak az angol és a német elnevezésekkel és fogalmakkal veti össze). Azetnosz megkülönböztető jegyeit a következőkben látja: először is az önelnevezésben, tehát minden etnosznak van saját neve (itt természetesen lényegtelen, hogy más népek is ezen a néven, vagy más néven ismerik-e), és ez az elnevezés tartós, különböző formációkat is átél. A másik jellemző ismérv a „mi — ők" szembeállítás, a harmadik pedig, hogy az etnoszhoz való tartozás nem szubjektív, akarati elhatározás kérdése, hanem objektív ismérvektől függ. Ilyenek a terület (ez inkább csak az etnosz kialakulásának az idején játszik jelentős szerepet), a külső fizikai jegyek nem alapvetőek, bár nem is hanyagolhatók el teljesen, a legfontosabb viszont a széles értelemben vett kulturális jegyek közössége, amely a lakás, étkezés, házasodás, akár a gesztusok szokásrendszerétől a nyelven, valláson, népművészeten keresztül a szokásokig terjed, ezek (és még sok minden ehhez tartozó) együttesen teszik ki az objektív kritériumot, és lényeges mozzanat az is, hogy mindez tudatos. A gazdasági és politikai (állami) közösség alig játszik viszont szerepet. Az etnosz tehát (a szó szorosabb értelmében) meghatározott területen történetileg kialakult, nemzedékeken át fennmaradó közösség. Minthogy azonban erre a nemzetiség vagy akár a nemzet kifejezést is szokták használni, ezért az etnikosz kifejezést javasolja erre a szűkebb értelemre (megközelítőleg azt, amit nálunk etnikumnak neveznek), ez független a társadalmi formációtól. Szélesebb értelemben (és részben szűkebb értelemben) viszont etno-szociális organizmusokról (eszo) beszél, ezek már formációspecifikusak, egy etnikosz tehát több eszóra is oszolhat, a világos példa a németek, akik egy etnikosz, de két különböző eszóra (egy szocialistára és egy kapitalistára) oszlanak fel. Világos, hogy az eszo esetében a gazdasági és társadalmi struktúra alapvető, míg az etnikosz esetében nem ismérv. Bromlej aprólékos pontossággal felállítja az etnikai egységek hierarchiáját: a) az alapvető etnikai alosztályok, amelyekben az etnikai sajátosságok intenzívek, és amelyek mint a társadalmi fejlődés önálló egységei szerepelnek; b) az elemi etnikai egységek vagy mikroetnikai egységek, amelyek az etnikum feloszthatóságának a határát jelentik (s ez végső fokon az egyén, akit ezért ebben a vonatkozásban ethnophorosz-nak lehet nevezni), с) a szubetnikai alosztályok, amelyeknél az etnikai sajátosságok kevésbé intenzíven fejeződnek ki (ilyen pl. az oroszon belül a kozák), d) a makroetnikai vagy inkább metaetnikai egységek, amelyek néhány etnikumot fognak össze, de etnikai sajátosságaik kevésbé intenzívek, mint a hozzájuk tartozó egyes alosztályoké (pl. szlávok). A szubetnoszt korábbi könyvében még etnikai csoportnak nevezte, de az egész rendszeren belül helyesebbnek látja most már az etnográfiai csoport elnevezést. Más jellegű fogalom a „történeti-néprajzi terület", amely azonos vagy hasonló kulturális jegyekkel rendelkezik, de hiányzik az önelnevezés (ez nagyjából az, amit a régészet ilyen vagy olyan „kultúrának" nevez). Ezek metaetnikus közösségeknek is tekinthetők, olykor egész földrészeket is átfognak. Ugyancsak elméleti-logikai felépítésű a „vázlatok" második csoportja (Az etnosz alapvető összetevői: struktúrájuk, funkcióik és közegük). Ezen belül a legrészletesebben a kultúrában megmutatkozó jegyeket elemzi (sőt magát a kultúra fogalmát is, de ebbe a sűrű rengetegbe nem kívánunk belemenni), és itt a nyelvet tartja az elsőrendűnek. Itt tér ki a Lenin által felvetett, sokat vitatott kérdésre, a burzsoá nemzeten belüli két kultúra kérdésére, s meggyőzően érvel amellett, hogy Lenin ezzel csak az egységes nemzeti kultúrán belül meglévő, osztálymeghatározottságú különbségekre kívánt utalni, de nem vonta kétségbe a nemzeti kultúra egységes vonásait. Bromlej utal arra, hogy az osztályjellegű különbségek mellett természetesen regionális különbségek is vannak, a szellemi kultúrában több a közös elem, mint az anyagiban. És arra is, hogy az etnikai kultúra nem azonos az etnosz kultúrájával, ez utóbbi tágabb, mert számos nem etnikai jellegű összetevője is van. A nem nyelvi jellegű differenciáló tényezők olykor még a nyelvnél is szívósabbak. Az etnikai kultúrának vannak nem állandó elemei is. Az állandóak a hagyományok, többek közt a történeti hagyományok (az etnosz múltjának fontos eseményeiről pl.), de a lényeges mindig csak az, ami a társadalmi tudatban megtalálható. A hagyomány szélesebb is a szokás fogalmánál. A tudat és a nyelv mellett ez a hagyomány-anyag igen lényeges, ez nem függ össze a termeléssel, hanem az a szféra, amelyet az oroszok olyan egyszerűen „bűt"-nek neveznek, Bromlej is, de rögtön arra is kitér, hogy pontosan ez a szó lefordíthatatlan bármely más nyelvre, mi is kénytelenek vagyunk megmaradni a persze roppant bizonytalan hagyomány-fogalomnál.