Századok – 1985
Történeti irodalom - Bromlej Ju. V.: Ocserki teorii étnosza (Ism.: Niederhauser Emil) I/265
TÖRTÉNETI IRODALOM 265 A török megszállta Pécsett született 1597-ben Pécsi Bálim, aki 1619—1625 között Grácban és Bécsben végzett tanulmányok után felszentelt papként került vissza a pécsi misszióba, s 1625-től 1639-ig, haláláig itt dolgozott a pécsi és a Pécs környéki magyar lakosság körében, a pécsi jezsuita iskolát is vezetve, a török minaretek árnyékában. (Az életrajzokból arra is kapunk utalást, hogy a 17. század közepén a török hódoltsági területen jezsuita misszió volt még többek között Törökkoppányban, Andocson és Szendrőn is.) Pécsi Bálinthoz hasonló, mégis más utat járt be Sebessi János páter, aki 1600-ban Karánsebesen született. Bécsi egyetemi tanulmányai után 1633—34-ben a gyulafehérvári, 1635-ben a kolozsmonostori iskola vezetője. 1636—40 között — haláláig a karánsebesi misszió feje, a román es a magyar anyanyelvű hivek prédikátora, az iskola igazgatója. 1642—1650 között Веке Pá! volt a kolozsmonostori iskola vezetője, aki közben „kiküldetett Moldáviába", nyilván a moldvai magyarok közé. Innen, Moldvából származott az a Piroska György, akit Jászi Györgynek is neveznek az iratok, mert Jászvásárban született 1580-ban. 1602-ben jelentkezett segítő-rendtagnak. Három évet töltött próbaidőn Brünnben, majd 1605 és 1617 között a bécsi kollégium betegápolója és borbélya. Ugyanezt a feladatot látta el 1618—1633 között Zágrábban. Ezután Nagyszombatban és Homonnán betegápoló, míg élete utolsó két esztendejét — 1639—40 - Zágrábban töltötte. Fontos alakja lehetett a kor jezsuita rendházainak a szakács Hári Ambrus is. 1592-ben Alsólendván született. 1611-ben Brünnben lépeti a rendbe. 1613—29 között hat rendházban tevékenykedett, végül 15 éven át Győrben szakácskodott. Végül Nagy György páter rövid 34 éve vajon milyen sorsot takar? 1590-ben Vágsellyén született, 1611-ben Rómában lépett a rendbe. Innen 1618-ban Bécsbe ment, 1624-ig egyetemi tanulmányait végezte. Nagytudású férfiú lehetett, mert 1624-ben a bécsi császár követségének tagjaként „in Turciam", vagyis a török hódoltsági területre indult. Mi lehetett a feladata? Csak azt tudjuk róla, hogy 1624. szeptember 12-én a „török" Budán meghalt. Lukács László új dokumentum-kötetének lapjait haszonnal — és örömmel — forgathatják nem csupán a magyar művelődéstörténet kutatói, hanem az egyetemes emberi kultúra múltját vizsgáló szakemberek is. Mészáros István JU. V. BROM LEJ OCSERKI TEORI1 ÉTNOS/.A Moszkva, 1983, Nauka, 412 o. VÁZLATOK AZ ETNOSZ ELMÉLETÉBŐL Julian Vlagyimirovics Bromlej akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének igazgatója nálunk nemcsak az etnográfusok körében ismert, „Etnosz és néprajz" c. könyve 1976-ban magyarul is megjelent, s a történészek is innen ismerhették meg elképzeléseit. A Szovjetunióban is megmutatkozó etnikai fellendüléssel függött össze már ez az első, eredetileg 1973-ban megjelent könyve, meg A néprajz mai problémái c. másik, 1981-ben kiadott munkája is. Itt ismertetett könyvét, mint előszavában maga is írja, elsősorban a rokontudományok szakembereinek szánta. Nagyon szerényen csak „vázlatokat" említ, az egyes fejezeteket is így nevezi, valójában azonban — magyarul megjelent könyvét is részleteiben olykor módosító — roppant széles körű anyagra épülő elméleti összefoglalást ad. A 14 „vázlat" három nagyobb egységre tagoltan kerül előadásra. Az első rész (Az etnikai rendszerek általános jellemzése) a logikai rendszerezést nyújtja, itt elsősorban a szociológia fogalomtárát is használva
