Századok – 1985
Történeti irodalom - Catalogii personarum et officiorum Provinciae Austriae S. I. (Ism.: Mészáros István) I/261
264 TÖRTÉNETI IRODALOM 264 Nehéz körülmények között dolgoztak ezek a jezsuiták, ezt jelzi jelentésüknek a gyöngyösi és a pécsi missziót összefoglaló közös címe: „sub iugo turcico" — „a török iga alatt'. De túl e speciális magyar vonatkozásokon, Lukács László adatain keresztül bepillanthatunk a rendtartomány többi kollégiumának belső életébe is. Közülük a nagyobbak valóságos monarchiák voltak, vezetőkkel és pontosan meghatározott feladatokat ellátó rendtagokkal. Népes kollégium volt ebben az időben a bécsi, a gráci, a prágai, a zágrábi. 1635-ben a bécsi jezsuita intézményegyüttesben összesen 228 jezsuita rendtag élt, köztük a rendtartomány vezetői, az egyetem professzorai, a próbaidős ifjú rendtagok nevelői, egyetemi tanulmányokat végző rendtagok, valamint a segítő-rendtagok népes együttese. Egy-egy nagyobb kollégiumban különféle műhelyek is voltak, pékek, szabók, cipészek, borbélyok, pincemesterek, szakácsok, kertészek, gyógyszerészek, betegápolók és sokféle más tevékenységeket végző segítő-rendtagokkal. Ugyanebben az évben Grácban 33 elöljáró és tanár, 100 egyetemista rendtag-növendék és 20 segítőrendtag alkotta a jezsuita rendház együttesét. 1640-ben a nagyszombati kollégiumban 17 páter élt, zömükben az egyetem tanárai, valamint 6 magiszterrendtag, ők a gimnázium osztályaiban tanítottak. 22 ifjú rendtag végzett ekkor itt helyben egyetemi tanulmányokat. A segitő-rendtagok száma 11, közöttük két sekrestyés, két szakács, egy-egy gondnok, kapus, szabó, konyhás, pincemester, a betegszoba vezetője, valamint a gyógyszerész. Itt is szembeötlöek az ilyenféle tisztségek, amelyeket a páter-rendtagok töltöttek be: a szegény tanulók kollégiumának vezetője (praefectus domus pauperum), a kórus felügyelője (lector chori, praefectus tonorum), a színjátékok rendezője (praefectus rerum comicarum), a könyvtáros (praefectus bibliothecae), a Mária Kongregáció vezetője (praefectus spirituális congregationis Beatae Virginis) stb. Arra mindig gondosan ügyeltek a jezsuita elöljárók, hogy a rendházakat, missziókat olyanokból állítsák össze, akik beszélték a helybeli lakosság nyelvét. A nagyszombati és a homonnai kollégiumban például külön magyar s külön „szláv" hitszónok volt, Pozsonyban magyar, német és „szláv" hitszónoktisztségek voltak. A kassai és a szepeskáptalani misszió két tagja közül az egyik a magyar, a másik a „szláv" nyelvű hívekkel foglalkozott. A bécsi kollégium egyik tagjának viszont ez volt a tisztsége: magyar hitszónok. Lelkiismeretes alapossággal állította össze a szerkesztő a jelentésekben szereplő rendtagok életrajzi adatait, ez alkotja a kötet terjedelmes — mintegy harmadrészét alkotó — zárórészét. A bő névsorban a magyar jezsuiták, valamint a Magyarországon tevékenykedett külföldi rendtagok nacionáléja a kor magyar művelődéstörténeti kutatója számára gazdag forrásanyag, ugyanakkor praktikus segítség. Igen jól informáló ez a személy-regiszter A szerkesztő a születési helyeknél gondosan feltüntette az egykori és a mai városneveket (pl. Pozsony—Bratislava, Lúgos—Lugoj stb.), mellettük azt is, hogy ez a helység ma melyik ország területén fekszik. Magyar rendtagok a rendtartomány nagyobb külföldi kollégiumaiban mindenütt találhatók voltak, akár mint elöljárók, tanárok, akár mint növendékek. Egyidőben magyar volt a rendtartomány vezetője, a provinciális, máskor a helyettes-provinciális. De számos más, az irodalomtörténetből ismert név is előtűnik a katalógusokból (Arator István, Káldy György, Hajnal Mátyás, Vásárhelyi Gergely, Sámbár Mátyás stb.). És érdekes egyéni sorsok is kibontakoznak a mai olvasó előtt a száraz adatokból. (Az életrajzok 1640-en túli adatait is közli a szerkesztő.) Például Milley Istváné, akinek élete nagy része a korabeli jezsuiták szokásos mozgalmas menetét tükrözi. 1610-ben született Vasváron, 1632-ben lép a rendbe. Ekkor Bécsben két évet tölt, 1634-ben Nagyszombatban az alsó gimnázium osztályok tanítója. 1635—36-ban a gráci egyetemen filozófiát tanul, 1637—38-ban Zágrábban a magasabb gimnáziumi osztályok tanára. 1639—42-ben a bécsi egyetemen tanulmányokat folytat, pappá szentelik, 1644—45-ben Bécsben gimnáziumi retorikát tanít. 1647—48-ban a varasdi misszió vezetője, 1649—53 között szuperior Kolozsmonostoron. 1654—55-ben tanár Nagyszombatban, 1656—60-ban Kassán. Élete vége felé kapja speciális feladatát: 1661 —1676 között a munkácsi várban I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona udvari papja (a szövegben: „Munkaciiconfessarius Princ. et viduae"). 1677-ben a sárospataki rendházba vonul vissza, mozgalmas élete itt ér véget, 67 éves-karában.
