Századok – 1985

Történeti irodalom - Catalogii personarum et officiorum Provinciae Austriae S. I. (Ism.: Mészáros István) I/261

TÖRTÉNETI IRODALOM 263 Erdélyből való kiűzetésük után 1609-ben jelentették először, hogy újra két jezsuita van Erdélyben, 161 l-ben azonban már csak egyikük maradt ott. De 1617-től újra ketten vannak, 1623-ban és 1624-ben már négyen. 1627-től pedig már működésűk helyét is jelentették: egy rendtag működik Gyulafehérváron, ő az erdélyi jezsuita missziók vezetője („superior"), egy rendtag van Kolozsmonosloron, kettő pedig Karánsebesen, itt egyikük a magyar, másikuk pedig a román hivek lelkipásztora. Egy jezsuita ekkor a Csáki grófok almási udvarában tevékenykedett („in finibus Transylvaniae"). E három erdélyi misszió — bár tagjaik létszáma hullámzott — a kötetet záró esztendőig működött (tovább is). 1631-ben esik szó először a kolozsmonostori iskoláról: itt az egyik rendtag a magyar lelkipásztor, társa pedig „az iskolában tanít". Ö azonban még nem felszentelt pap („páter"), a hatóságok nem is tudják róla, hogy jezsuita rendtag, mivel világi ruhában jár („est magister in Monostor literarum humaniorum, sed ignotus et in vestitu saeculari"). 1632-ben már a karánsebesi misszió is tart fenn iskolát, amelyben világi tanító tanít. Ettől az évtől kezdve az erdélyi missziók vezetőjének székhelye Kolozsmonostor lett. 1635-ben kilenc jezsuita rendtag tevékenykedett Erdélyben. Rajtuk kívül mind Kolozsmonosloron, mind pedig Gyulafehérváron világi tanító is tanított iskolájukban, mindketten rendtag-jelöltek („candidati Societatis"). Az 1635-i jelentésből kitűnik, hogy Gyulafehérváron korábban is volt jezsuita iskola, amelynek jezsuita vezetője mellé ekkor alkalmaztak világi tanitót is. 1636-ban a háromtagú karánsebesi misszió egyik felszentelt pátere kénytelen világi ruhában tanítani, eltitkolva jezsuita mivoltát. 1639-re, 1640-re különösen megerősödött a kolozsmonostori jezsuita misszió. Négy lelkipásztor-páter mellett egy segítő-rendtag, valamint az iskola poétika-osztályában tanító rendtag, illetőleg az alsóbb osztályokban oktató két „candidatus" dolgozott itt. Ugyanebben az évben változatlanul csak egyetlen rendtag — mint egyetlen katolikus pap — tevékenykedhetett Gyulafehérváron, de zavartalanul működött a háromtagú karánsebesi misszió „pro valachis", vagyis a román lakosság közötti pasztoráció céljából. S végül Lukács László vaskos köteteinek adatanyagán keresztül pontos képet kaphatunk a török hódoltsági területeken levő jezsuita missziókról is. Erről eddig szinte semmit sem tudtunk. A „missio Turcica"-ról először 1614-ből van híradás: helymegjelölés nélkül két rendtag alkotta ezt. Róluk szólnak a következő évek jelentései is, de 1617-ben már helyüket is jelezték, működésűk központja: Pécs. Az 1620-as években háromra, majd négyre növekedett itteni létszámuk. (1623-ban hatan voltak.) 1631-ben már „superior" néven szerepelt a pécsi misszió vezetője, ö az elöljárója a török hódoltsági területen működő jezsuitáknak („in Hungaria sub Turca"), ugyanakkor a pécsi püspök vikáriusa („vicarius episcopi in spiritualibus"). A pécsi misszió egyik tagja ebben az évben — egy máshonnan jött másik rendtaggal együtt — Belgrád jezsuita misszióját szervezte meg. 1632-ben ez volt a pécsi misszió munkafelosztása: a szuperior és egy másik rendtag a magyar hívek lelkipásztora; egy másik páter a „horvátoké" (pro croatis); egy következő rendtag a környező falvak lelkipásztora. Szervezetileg továbbra is idetartozott a belgrádi misszió vezetője, aki az ottani magyarok és „horvátok" lelkipásztora (pro croatis et hungaris). 1632-től folyamatosan jelentették a pécsi iskola meglétét is: az egyik rendtag-páter felügyelte az itt folyó munkát, a tanulókat világi tanító tanította. 1634-től öttagú a pécsi misszió: az újabb rendtag a német anyanyelvű hívek lelkipásztora. Ettől kezdve a belgrádi misszió székhelye „Tömösvár" vagyis Temesvár. 1635-ben változás történt a jezsuiták „török" pasztorációjának szervezetében. A pécsi misszió létszáma ettől kezdve kettőre csökkent, viszont ebben az évben megkezdte működését — ugyancsak a hódoltsági területen — a gyöngyösi misszió. Ezután itt székelt a szuperior („superior loci et omnium etiam missionum in Turcia"). Vele együtt ebben az évben négy tagból állt a gyöngyösi misszió, közülük kettőt Pécsről helyeztek ide. Már megkezdte működését a helyi gimnázium is, két rendtag-tanár vezetése alatt. Egy ötödik rendtag tartozott még a gyöngyösi misszióhoz: ő volt a kecskeméti magyar lelkipásztor (a jezsuiták kecskeméti jelenlétéről azonban 1640-ig már nem esik szó). A pécsi misszió 1640-ig kéttagú maradt, csökkent közben a gyöngyösiek létszáma is. Itt a misszió tagjai közül 1640-ben csak egyetlen rendtag tanított az iskolában, annak magasabb tagozatán (a poétikasyntaxis osztályokat). A grammatika-osztályt és az ezt megelőző „principia"-osztályt világi tanítók oktatták, jezsuita rendtagok hiányában („ob defectum nostrorum").