Századok – 1985
Történeti irodalom - Catalogii personarum et officiorum Provinciae Austriae S. I. (Ism.: Mészáros István) I/261
262 TÖRTÉNETI IRODALOM 262 E rendtartományhoz az ausztriai Habsburg-uralkodó fennhatósága alatti területek tartoztak, a következők: Ausztria, Stíria, Karinthia; Csehország, Morvaország, Szilézia; Magyarország, Erdély; Horvátország, Szlovénia, Isztria. Hazai tájainkon ekkor a „három részre szakadt" ország történeti korszakának egyik szakasza zajlott: a magyar királyságban, az erdélyi magyar fejedelemségben, valamint a török által meghódított területeken folyt a korábbi századok egységes Magyarországának élete. Lukács László kötetei alapján világosan és pontosan feltérképezhető, hogy ezekben az évtizedekben a jezsuita rend tagjai közül kik tevékenykedtek és milyen feladatokat láttak el intézményeik ezeken a területeken. Ami miatt a magyar kutató számára elsődleges fontosságúak e kötetek: a személy- és városnevek, a tisztség-megjelölések s az évszámok sokaságából jól kirajzolódik annak izgalmas története, hogy a történelmi Magyarország zömében protestánssá lett városaiban, illetőleg földesúri birtokain hogyan vetették meg lábukat a jezsuiták, s hogyan építették ki hazai intézményeik hálózatát; hogyan kaptak egyre nagyobb szerepet a magyar katolikus egyházban, hogyan épültek be a magyar művelődésbe, tudományba, közéletbe, politikába. A második kötet első évében, 1601-ben kelt jelentések szerint több házuk volt e területeken. A fejedelemségben Gyulafehérváron, Kolozsváron és Nagyváradon, de itt már égett a lábuk alatt a talaj, mert az erdélyi országgyűlés elrendelte kiutasításukat; a királyságban a felvidéki Vágsellyén és Tűrócon, ahonnan — mint valamiféle előretolt támaszpontról — a további terjeszkedés lehetőségeit remélték. De e rendházak is hamarosan megszűntek, amikor Bocskai seregei foglalták el a vidéket. 1607-ben egyetlen jezsuita sem volt a három országrész területén. Szinte szimbolikusnak tekinthető: 1608-ban kéttagú missziónak sikerült betelepülnie Pozsonyba, s ennek egyik tagja Pázmány Péter, aki 1609-töl Forgács Ferenc érsek-prímás közvetlen tanácsadója, majd 1616-ban övé az érseki szék. Még ebben az évben megkezdte a nagyszombati jezsuita központ kiépítését, amelyből azután a következő évtizedekben szétsugárzó hatással folyt a jezsuiták hazai térhódítása. Innen rajzottak ki a kisebb-nagyobb jezsuita csoportok, hogy a királyi Magyarország keleti felében (in Hungaria superiore) és nyugati felében (in Hungaria inferiore) kéttagú „missziókat", vagy nagyobb létszámú „rezidenciákat", illetőleg „kollégiumokat" (vagyis rendházat iskolával együtt) szervezzenek. Korábban az első misszió 1610-ben tudott gyökeret verni Homonnai György főkapitány északkeletmagyarországi birtokán, Homonnán. 161 l-ben már hét rendtag dolgozott itt, akik Ungváron, Makovicán és Szakmáron(?) is lelkipásztori munkát végeztek a földesúri birtokon élő lakosság körében. 1614-ben kilenc a létszámuk, majd 1615-ben 11 páterből és 3 segítő-rendtagból álló rezidenciává alakultak. Megindították az iskola grammatikai osztályait, 1616-ban a humanitás-osztályokat. Ekkor már Homonna is támaszpont: hozzájuk tartozott az a két páter, akik a — csak hosszú küzdelmek után eredményt hozó — kassai misszió munkáját 1615-ben megindították. 1616-ban már működött a munkácsi, valamint a gerendi, 1617-ben pedig a kisvárdai misszió. Ezekről azonban a következő évekből már nincs hir. Az 1617-es jelentésben található először meg az előző évben alapított nagyszombati kollégium — rendház és gimnázium — személyzetének névsora. A következő háborús évek elsöpörték az életképtelen missziókat. 1623-ban jelent meg újra a pozsonyi misszió, amely 1626-ban kollégiummá vált. Ettől kezdve sokáig szerepel a szepeskáptalani misszió. 1625-ben a következő helyeken volt misszió: Szepeskáptalan, Érsekújvár, Pozsony. Szklabinya, Sáros. Túróc, Léva. 1627-ben megjelent Győr (kollégium lett belőle), valamint Komárom. 1628-ban Selmecbányán próbálkoztak. Ebben az esztendőben olvasható először a pozsonyi és a győri kollégiumban működő rendtagok névsora, 1636-ban pedig az előző évben alapított nagyszombati egyetemé. 1631-ben új misszió alakult Biccsén, 1636-ban jött létre a „missio Caroliana" (ez minden bizonnyal Nagykároly). 1639-ben Kassa, Komárom, Léva, Szepeskáptalan és Túróc jezsuita missziói működtek. Ekkor új város tűnt fel a missziók sorában: Szatmár. 1640-ben tehát egyetemük, három kollégiumuk volt a jezsuitáknak a királyi Magyarország területén, s mellettük számos missziójuk dolgozott a további terjeszkedés előmozdításán. Lukács László köteteiből pontos adatokat tudunk meg az erdélyi jezsuita missziókról is, ezekről eddig csupán halvány képünk volt.
