Századok – 1985

Történeti irodalom - Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből (XVIII–XX. század) (Ism.: T. Mérey Klára) I/253

254 TÖRTÉNETI IRODALOM 254 illetve világít meg új oldalról, a megyei adatok tükrében. A tanulmánykötet harmadik része Dél-Dunántúl középfokú oktatástörténetét tekinti át a 18—19. században, különös tekintettel Somogyra. A tanulmányok nagyobb része a szerző különböző kiadványokban már jelent értekezéseinek újrakiadása vagy új adatokkal bővített átdolgozása. Az első nagy fejezet, amely a „Kaposvár művelődéstörténetéből" címet viseli, az 1975-ben megjelent Kaposvár c. tanulmánykötetben megírt értekezésének újraközlése, s a megyeszékhely művelődéstörténetének fő vonásait mutatja be a 17. századi megtelepüléstől 1973-ig. (Méltatását lásd a Századok 1978. 182. oldalán.) A kötet második része „Somogy megye művelődéstörténetéből" címmel kilenc témát emel ki és dolgoz fel. Az első téma „Somogy Levelestárából" címmel hat ismert személyiség eddig ismeretlen vagy csak részleteiben ismert leveleiből közöl újabb részleteket, illetve teszi közkinccsé azok tartalmát. Az első helyen a költö Zrínyi Miklós áll, akinek 1660 októberében Somogy és Zala megyék közgyűléséhez intézett levelét betűhív másolatban közli a szerző. Ez a levél a történeti irodalomban ismert de pontos és teljes másolata csak most került nyilvánosságra. A második csoportba Kisfaludy Sándor eddig ismeretlen három levelének közlése került, amelyek Rosty Vince ügyész családi iratai között lappangtak. Ezek a levelek a közbirtokos Kisfaludyt, mint gazdát állítják elénk, és a beteg majoros gazda családjáról való gondoskodása a reformkori jó gazda tulajdonságait mutatja be „emberközelből." A harmadik levélcsoport Herman Ottónak, a halász- és pásztorélet kitűnő ismerőjének néprajzi gyűjtési módjáról tár fel érdekes részadatokat A mernyei uradalom jószágkormányzójához intézett baráti leveleiben Somogy megye gazdag népi faragásairól (sótartó, „hosszúfuruglya", tükörfa stb.) ír, és sürgeti a pásztorélettel kapcsolatos egyéb tárgyak múzeumba juttatását. A levelek negyedik csoportjában Rippl Rónai Józsefnek egy megyei arcképrendeléssel kapcsolatos írásai szerepelnek. A festőművészt Makfalvy Géza ny. főispán portréjának elkészítésével bízta meg Somogy megye vezetősége, s ezt a képet 1917—1918-ban a Kaposváron élő művész el is készítette. A modern portréfestészet azonban nem nyerte el a megye urainak tetszését. Ötödik helyen Vikár Bélának, a neves néprajztudósnak egy eddig ismeretlen levele áll, amelyben a somogyi direktóriumnál 1919 áprilisában egy Kaposvárott felállítandó népegyetem ügyét szorgalmazza. Hivatkozik a finnek példájára, akiknél 42 népegyetem „áll fenn, s főleg ennek köszönheti ez az ország, hogy az egész világon mint a kultúrának előharcosa szerepel". A megyei direktórium politikai osztályának vezetője, Tóth Lajos, elfogadta Vikár tervét, aki azt június 22-én a tanítók zártkörű értekezletén előterjesztette és ott megvitatták. Vikár július derekán el is kezdte Somogyban a népegyetem szervezéséi. A levelek hatodik csoportja Móra Ferenc nevéhez kapcsolódik. Móra a Kaposvárra tervezett kultúrpalota és múzeum ügyében küldött levelet Fekete Gyula ügyvédnek (aki helytörténettel is foglalkozott), továbbá Gönczi Ferenc múzeumigazgatónak, értékes tanácsokat adva, és a szegedi kultúrpalota működésével kapcsolatos tapasztalatait közölve. A kötet második részének második nagy témaköre Berzsenyi Dániel személyéhez kapcsolódik. A szerző a Somogy megyei Levéltárban található Berzsenyi-dokumentumok alapján e témakört négy részre osztja. Az első részben a niklai gazdát mutatja be, annak a gazdaságával kapcsolatos leveleit idézi; ismerteti továbbá a megye vezetőihez írt levelét, s egy záloglevelet (a kisgombai szerződés szövegét), amely áttételesen szól gazdai gondjairól. Az irodalomtörténet számára különösen becses a megyei levéltárban őrzött 1833. évi kalendárium, illetve a szerzőnek azzal kapcsolatos értékelése. Kiemelném e vonatkozásban Kanyar Józsefnek a Berzsenyi és Széchenyi István politikai elképzelései közti kölcsönhatást megállapító gondolatsorát. Külön alfejezetben fejti ki a szerző Berzsenyi Dániel kapcsolatát a Somogy megyei Olvasó Társasággal. Végül áttekinti a Berzsenyi-kultusz történetét. Berzsenyi Dániel utóéletét Somogyban (1843— 1976). E témával kapcsolatosan foglalkozik a „Berzsenyi koszorú"-val, a niklai temetőben felállított Berzsenyi emlékművel, a Berzsenyi Szabadkőműves-páholy, továbbá a Somogy megyében működő Berzsenyi Társaság történetével. A harmadik témakörben a szerző Pálóczi Horváth Ádám véleményét ismerteti Vályi András 1799-ben