Századok – 1985
Történeti irodalom - Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből (XVIII–XX. század) (Ism.: T. Mérey Klára) I/253
TÖRTÉNETI IRODALOM 253 ben (miután az Európa-szerte nagy megütközést keltő „emberevő-perben" a megye 42 vádlottat viharos gyorsasággal elítélt és kivégeztetett) ő volt a kancellárián az ügy referense, ő fogalmazta meg a per miatt kiadott uralkodói rendelkezéseket. Néhány pontatlanságról — sajnos — nem hallgathat a recenzens, ezek jó része olyan, hogy nehezíti a nem-magyar olvasó számára az értékes mondanivaló jobb megértését. Haselsteiner szerint „a megyei kongregációk üléseire évente szabály szerint kétszer került sor többnyire tavasszal és ősszel" (31. S.) Valójában azonban az 1785-öt megelőző két évtizedben (amig II. József nem korlátozta jogkörüket) a közgyűlések a helytartótanácshoz felterjesztett jegyzőkönyvek tanúsága szerint — évente 10— 12 alkalommal ültek össze, hogy a központi dikasztériumoktól kapott feladatok végrehajtásának, valamint a megyében tapasztalt bajok megszüntetésének módját megtárgyalják. Segíthetné az olvasó jobb tájékozódását a Függelék 1. mellékleteként közölt térkép is, amely Magyarország igazgatási beosztását ábrázolja. A gond ott van, hogy a kerületek Haselsteiner szerinti, illetve a térképen található sorszáma nem egyezik: a könyv szerint a VIII. a győri kerület (térképen ez az V ), a nagyváradi nála az V. (térképen a VII.) Distrikt, de eltérés van Temesvárnál is (szövegben VII, térképen VIII.) Hasonló gondot jelenthet az. olvasó számára a szövegben, illetve a Függelékben közölt egzakt adatok számos eltérése is. Erre egyetlen példa: az 1787-es sorozás értékelése kapcsán a szerző közli, hogy a magyarországi megyéknek összesen 10981 újoncot kellett kiállítaniok (133. S.); a Függelék 3. sz. mellékletében pedig, hogy ezt a létszámot hogyan osztották el az egyes megyék között. A probléma az, hogy a mellékletben megjelölt létszámok összege csak 10115. Már a sorozás megkezdése előtt „elesett" volna 866 katona? Nem, csak a kimutatásból hiányzik a mintegy 2 megyényi lakosságú jász-kun kerület; Békés—Csanád—Csongrád megye újonc-kvótája viszont nem 230 — mint a 3. sz. melléklet (228. S.) mondja — hanem 280 (ahogy a 127. oldalon szerző helyesen közli), de a többi törvényhatóságnál is vannak elírások. Ugyancsak nehezen értheti meg a német olvasó, hogy a déldunántúli Baranyának és több szomszéd megyéjének miért kellett (229. S.) katonáit a Máramarosszigettel azonosított (296. S.) Nagyszigetre küldenie, amikor Máramaros megye maga is Munkácsra kisértette újoncait. Azok: a 3. sz. tabellában említett Nagysziget = Szigetvárral. Ezek a pontatlanságok azonban nem csökkentik Horst Haselsteiner érdemeit: kutatómunkája eredményeképpen tisztábban látjuk 11. József és a magyar rendek harcának egy fontos területét, azt, hogy az erőviszonyok megváltozásával a megyei kongregációk hogyan válhattak nemcsak a rendi, hanem olykor a nemzeti ellenállásnak is fórumaivá. Hajdú Lajos KANYAR JÓZSEF „MÚZSÁKNAK SZENTELT KIES TARTOMÁNY " Tanulmányok Somogy Művelődéstörténetéből (XVIII—XX. század.) Kaposvár, 1983. 327 oldal A cím — Csokonai Vitéz Mihály Somogy megyéről írott, s nem sok dicséretet magában rejtő („Illy számkivetve volt nálad minden tudomány?") költeményének első sora már jelzi, hogy a szerző szülömegyéjének művelődéstörténetét azért szeretné alaposan áttekinteni, hogy a költő keserű szavait megcáfolja vagy legalábbis annak élét kissé letompítsa. Ezt, a címben — rejtve — szereplő célt Kanyar József a kötet tematikailag három részre osztott lanulmánycsoportjával kívánja elérni. Az első nagy fejezet a megyeszékhelynek, Kaposvárnak három évszázados művelődéstörténetét mutatja be, mint a szerző írja: „freskószerűen, a mai tanulságok és lehetőségek következményeinek felvillantásával." A második nagy fejezet a Somogy megyei Levéltárban található dokumentumok alapján egy-egy irodalomtörténeti, történeti vagy néprajzi problémát vet fel,
