Századok – 1985
Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3
16 PÁLMÁNY BÉLA nemes, akik oklevél hiányában tanúkat igyekeztek felsorakoztatni az országos hivatalok vagy a vármegyék által kiküldött nemességvizsgáló bizottságok elé. A birtokadomány nélküli, címerleveles nemességszerzés Nógrádban is felettébb dívott a török időkben. A Helytartótanács rendeletére 1726-ban elvégzett nemességvizsgálat során mintegy 80 armalista famíliával igazoltatták kiváltságai eredetét.1 7 A címerleveleket a kibocsátó uralkodók szerint sorrendbe vettük (néha nincsen pontos évszám, csak az első, nemesként elismert előd említése állapítható meg!). Nos, mindössze öt olyan nemes akadt, aki Mohács, vagy legalábbis Buda eleste előttre eredeztette nemzetsége kiváltságait! A Géczy- és a 7>rc.sy-családoknak valóban több tagja élt már 1542-ben is mint egytelkes nemes, vagy 1—3 jobbágytelek földesura Felsőgécen, Almáson, illetve Kis- és Nagyszalmatercsen. Az 1720-as években élt Toldy Pál és Marczali Pál armalista nemesek állítását, miszerint a 14—16. században már toldi, illetve marcali földesúrként ismert, hasonló nevű, famíliák leszármazottai (a nógrádi hagyományok szerint a nagyerejü Toldi Miklós is e család fia lenne, de ez téves!) a bizottság végül is elfogadta. Végül a Szira família, amely a 17. századtól Ebecken élt, bizonyította, hogy ősei a Hont megyei Bernecén volt nemesi curialis telket I. Mátyás király adományával szerezték. De a 16. században is mindössze három birtoktalan család szerzett nemességet: a. Ferenczy (\554) és I. Ferdinánd (1526—1564) uralkodása idején a Kindernay és a Bende vagy Hódossy. A 17. század folyamán azután megindult a birtok nélküli nemesítések özöne. így II. Mátyás (1608—1619) adományozott nemesi kiváltságokat a Nándor у (1610), a nagydaróci Kovács, a Lovcsányi (1613-ban) és a Veress (1614) családoknak, utóda, II. Ferdinánd (1619—1637) állította ki a címerlevelet a Baghy (1622), a Kiss (1624), a •s Szigethy és Kalmár (1626), a Czecze nevü iparos, a Sárközy (mind 1628), a Czétényi (1630 előtt), a poltári Kovács és a Cserkó (1630), valamint a Verbóy és a sipeki Bálás (1635) famíliák tagjainak. III. Ferdinánd uralmának két évtizede során szerzett armálist az Adorján, a Kulifay és a füleki Nagy (valamennyi 1649-ben), a Borbás, a Kozáry, a Tornyos, a Kalcsó és Fábián (mind 1651-ben), a lévai Borbély (1654), a Magyar, a Vajda és a Szernyey (egyaránt 1655-ben), továbbá a Kovács (1656) família. A nemesítési hullám Nógrádban is I. Lipót (1657—1705) hosszú uralma alatt csapott a legmagasabbra, így a Liszkay( 1659), a hihalmi Harmos( 1660) — a nemességszerző az Eszterházyak ispánja volt — a kürti Kiss (1662), a rimóci jobbágy Percze (1664), a Huszágh és a Márkus (1667), a Porhancz (1668), egy újabb Nagy és a Karczagh (mind 1669-ben), a Szalay (1670), egy Varga (1673), a Czabán (1674), a Benkő meg a Romhányi (1676), az ilinyi paraszt Csikány (1678), a vilkei Nagy és a Nyíró (1679), a Kovács vagy Apró (1681) és a Szinkovich (1682 előtt) famíliák még Fülek pusztulása előtt kihirdettették nemességüket. A törököket 1683 és 1685 között, Szécsény, majd Nógrád és Buják bevételével sikerült végleg kiűzni a megyéből, de az eladósodott 17 OL С 30 Helytartótanács — Acta nobilium — Idealia (65. es.). A feltüntetett családokat ellenőriztük, és egyezőnek találtuk Nagy Iván i. m. vonatkozó adataival. Niedermann Imre: Nógrádi élet a régi világban Bp. 1942. 33—34.
