Századok – 1985
Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3
NÓGRÁD VÁR M HG YE NEMESSÉGÉNEK ÁTRÉTEGEZÖDÉSE 1542—1848 17 földesuraknak, a vármegyének és a pénzszűkében lévő udvarnak egyaránt kitűnő üzletet jelentő inscriptiók és címerleveles nemesítések üteme alig csökkent. Ekkor ismertették el újdonsült nemességüket a Vizoviczkyaik (1691), a Balassák három gazdag szlovák jobbágyfamíliája, az Ondrejkovicz, a rovnyai Vasas ( 1692) és az alsóesztergályi Frecska (1702), valamint a Leukó vagy Kiss (1692), a losonci Szabó-Imre (1693), a Fülep (1695), a Bodonyi vagy Tóth (1696), a Boros (1697 és 1700), a rimóci Vincze (1698) és a Csupor (1699) családok. A Rákóczi-szabadságharc éveiben a kuruccá vált Nógrádban nem történt új királyi nemesítés, azonban a szatmári békekötést követően a Cseh és a Velenczey (1714-ben), a Kajtár vagy Bodonyi (1715), a Gyurikovich és a Bohunka (1725-ben) famíliák ismertették el újonnan szerzett nemességüket a megyével. A vármegye új nemeseinek jelentős része azonban az 1710-es évektől mindinkább beköltöző, a felvidéki megyékből jön le az inscriptio útján legalább ideiglenes birtokszerzési lehetőséget nyújtó Nógrádba. A szegény Lehoczkyak, Urbánok és sok más armalista paraszti munkát talált a földbőséggel megáldott megyében, de nagyon sok kisebb birtokú possessionatus köznemes is letelepedett és szerzett birtokot. Vallási szempontból — ami ekkoriban életbevágóan fontos volt — a főnemesek és az armalisták zöme katolikus, a birtokos köznemesek viszont inkább evangélikus vagy református hitűek. A kuruc Nógrád nemességének megoszlása 1709-ben A Rákóczi-szabadságharc idején a hajdúk és lovas seregek utánpótlásának sorozását, felszerelését, kenyérrel, sóval, hússal, illetve a lovak zabbal való ellátását a konföderált rendek országgyűlésén egyaránt kivetették a parasztokra és a nemesekre. Az adókivetés alapját a nemességnél a birtokok jövedelme képezte. Az 1708 novemberében és decemberében tartott sárospataki gyűlés újabb adó kivetését határozta el. Az adóteher felosztását a vármegyék határozták meg. Nógrád nemesi közgyűlése úgy határozott, hogy a főrendek és a birtokos nemesek — minthogy jövedelmüket nagyrészt a jobbágyok cenzusa képezi, de a parasztok, egyéb terheik miatt, ezt nem fizetik nekik — fele annyit fizessenek minden forint jövedelem után, mint a vagyontalan, armalista nemesek.1 8 A főnemeseknek minden 50 Ft jövedelem után két hajdúra való fegyvert, azaz 14 Ft-ot kellett hozzájárulás címén fizetniök. A vagyont dica (rovás) alapján becsülték fel, majd minden rovás után a birtokosok a megye számára 12 dénárt, a hajdúk fegyvereire 28 dénárt, eltartásukra pedig 3/4 kila zabot, 3/8 kila búzát és 10 font húst kellett adni, a birtoktalanok a hajdúk tekintetében duplán tartoztak adózni. 18 Takács János: Közteherviselés II. Rákóczi Ferenc korában (Zalaegerszeg, 1941.) 220—225. 2 Századok 85/1
