Századok – 1985
Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152
158 DOKUMENTUMOK. ezúttal is aláírtak, de hiány zik a felsőházi tag Odescalchi K ároly he rceg, Pallavicini Alfonz őrgróf, Serényi LászlógroF, és Szűllö GézaTiTképviselők közül Szemere Béla, a kereszténypárti Makray Lajos, a kisgazdapárti Horváth Zoltán és Nagy Ferenc neve. Ugyanakkor 5 új aláíró volt: Kövér János kisgazdapárti képviselő, Bródy András, a kárpátaljai ruszin autonomista párt vezetője, és három szociáldemokrata képviselő: Peyer Károly, Szeder Ferenc, Kéthly Anna. A szociáldemokratáknak a memorandum-akcióba való bevonása — mint Pallavicinihez intézett 1943. január 7-i levele tanúsítja — Bajcsy-Zsilinszky kezdeményezése volt, aki azután a voronyezsi katasztrófa nyomán előállt izgatott belpolitikai helyzetben az eddigieknél is nyomatékosabban hangsúlyozta véleményét a paraszt- és munkástömegek, s vezetőik, így a szociáldemokrata pártvezetők hazafias szelleméről és magatartásáról. Az elmondottakból világos, hogy az aláírások gyűjtése a kormányzóhoz címzett memorandum előbb első (14. sz. dok.), majd második variánsához (36. sz. dok.) történt, és nem ahhoz az eredetileg tervezett szöveghez, amelynek címzettje a miniszterelnök volt. Nem tekinthető tehát hitelesnek az a dokumentum, amelyet egy vajdasági történeti levéltár (Istorijski Arhiv PK SKJ za Vojvodinu, Novi Sad) őriz (M. roz. K. 34/35 jelzet alatt) : ez a miniszterelnökhöz címzett szövegtervezet egy gépírásos másolata végén tüntet fel — ugyancsak gépírással — 18 nevet, mint aláírót. Közülük 14 (olykor torzult formájú) név szerepel a kormányzóhoz adresszált memorandum első változatának 25 tényleges aláírója között (Makray Lajos, Tildy Zoltán, gr. Zichy János, gr. Apponyi György, őrgróf Pallavicini Alfonz, gr. Esterházy János, gr. PálfTy Géza, hg. Odescalchi Károly, gr. Serényi László, gr. Sigray Antal, Gratz Gusztáv, Horváth Zoltán, Varga Béla, Bajcsy-Zsilinszky Endre), az utolsó 4 név aláíróként való feltüntetése azonban teljesen önkényes: P. Ábrahám Dezső nem volt tagja az országgyűlésnek, így nem jöhetett számításba egy olyan memorandum aláírójaként, amelyet kizárólag „törvényhozók" memorandumának szántak; Zubkovics György tagja volt ugyan a felsőháznak, Csirics Irinej szintén azzá lett, de utóbb, Popovits L. Milán pedig a képviselőháznak, ám eltekintve attól, hogy a két görögkeleti szerb püspök, Zubkovics és Csirics, aligha a szerb „vladika" szó alkalmazásával tüntette volna fel egy magyar nyelvű memorandumban (c-vel írt!) neve mellett a maga „püspök" mivoltát, a memorandum keletkezéstörténetéből nyilvánvaló, hogy a „tekintélyes szerb urakkal" folytatott tárgyalások egyáltalán nem arra irányultak, hogy aláírásukat megnyerjék, Bajcsy-Zsilinszky világosan kifejtette, hogy semmiképpen sem magyar-szerb közös akciót akar, hanem kifejezetten magyar kezdeményezést, egy magyar részről elkövetett tett jóvátételére. A világpolitikai fejleményekre és a világháborús eseményekre figyelő Bajcsy-Zsilinszky az 1943. január 14—16-i casablancai Roosevelt—Churchill találkozó, majd a brit miniszterelnök január 30—31-i adanai tárgyalásai nyomán Magyarország számára is igen figyelemreméltónak tartotta Törökország közelítését, közeledését a nyugati demokráciák hatalmi blokkjához; Tripolisz bevétele (január 23.), a szovjet fronton pedig a németek teljessé vált sztálingrádi megsemmisítő veresége (február 2.)
