Századok – 1985

Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152

DOKUMENTUMOK 159 újabb és újabb bizonyítékai voltak számára a bekövetkezett döntő fordulatnak, amely a szerencsétlen magyar kül- és belpolitika, nemzetiségpolitika, zsidókérdés-kezelés mielőbbi megváltoztatását sürgeti. Semmi nyoma azonban annak, hogy az ellenzéki törvényhozók memorandumát átnyújtották volna Horthynak. Történetírásunk egyöntetűen — és nagy valószínűséggel — feltételezi, hogy az akció csődbe jutott. Annyi mindenesetre történt, hogy a képviselőház külügyi bizottsága 1943. február 19-i ülésén, amely a doni katasztrófa ügyével foglalkozott, Tildy, mint a Kisgazdapárt képviselője a bizottságban, felszólalt, bizonyára a memorandum szellemében. Kállay miniszterelnök azonban kijelentette, hogy ma is állja korábbi szavait: „Ez a mi háborúnk." 1943 nyarán az olaszországi események magyarországi hatása pezsdíti fel majd újra a belpolitikai életet; akkor azonban ellenzéki törvényhozók közös akciója helyett a Kisgazdapárt nyújtja be a maga nevében Bajcsy-Zsilinszky egy újabb memorandumát, a háborúból való kibontakozás egy átfogóbb, nagyobbszabású tervét, s mindenekelőtt egy kisgazda—szociáldemokrata pártszövetség sorakoztatja fel mögé erőit. Az ellenzéki törvényhozók 1942/43. telén megkísérelt memorandum-akciója csak tanulságos előjátéka ennek. 1. 1942. december 2. Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése Következik Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úrnak a miniszterelnök, valamint a belügy- és honvédelmi miniszter urakhoz intézett interpellációja: a miniszterelnök úr egy korábbi ígéretének beváltása tárgyában. KRÚDY FERENC, ELNÖK: Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. VÁMOS JÁNOS, JEGYZŐ (olvassa): „A t. miniszterelnök úr Popovits Milán képviselő úr interpellációjára adott válaszában elismerte volt, hogy Újvidéken, valamint a titeli és zsablyai járásban történt razziák és karhatalmi cselekmények során ártatlan emberek is estek áldozatul, s a bűnösök ellen megígérte a magyar törvényeknek megfelelő szigorú megtorlást.1 Ez a megtorlás ez ideig elmaradt. Tudtommal a sajnálatos események egész nyomozási és vizsgálati anyaga együtt van. Hajlandó-e a t. miniszterelnök úr a jogrendbe és a magyar törvények igazságosztó erejébe vetett hit és bizalom megszilárdítására, a belső társadalmi és nemzetiségi béke biztosítására és megerősítésére, és nem utolsósorban Magyarország befelé és kifelé annyira fontos tekintélye érdekében most már sürgősen lebonyolíttatni a bűnösök ellen a megtorlás művét? 1 KN 1939/XIII. 524—528. 1. Popovits interpellációja és Kállay miniszterelnök válasza, 1942. július 15-én.