Századok – 1985

Folyóiratszemle - Gyakonova I. A.: Külön tárgyalások a cári Oroszország és a császári Németország képviselői között az első világháború idején V/VI 1390

1390 FOLYÓIRATSZEMLE 1390 A következő évek a taglétszám gyors emelkedését s új páholyok alapítását hozták. A cári rendőrség érdeklődése miatt 1910 elején újra kellett szervezni a mozgalmat, ezúttal konspirativ módszerekkel. Ez az újjászervezés állította előtérbe a politikai célkitűzéseket: a páholyok vitáit az állami élet alapvető problémái, a nemzetiségi kérdés, a kormányforma, a mezőgazdasági reform szükségszerűsége határozták meg. Lazultak a mozgalom külföldi kapcsolatai, a tagságban (1913 végére több mint 40 páholyban kb. 400 tag tevékenykedett) a gazdag polgári értelmiségiekkel szemben a középrétegek szerepe nőtt meg. A szabadkőművesség így beépült a Romanovok államába és a társadalomba, a mozgalom befolyást szerzett a Kadet (Alkotmányos Demokrata) Párt vezetésében és több más társadalmi szervezetben vagy sajtófórumban. A mozgalom a pétervári Szabad Gazdasági Társaságot is szinte fedőszervévé alakította át. A társaság egyre élénkülő tevékenysége az állam előtt sem maradt titokban. A reakciós körök a szabadkőművességet okolták minden oroszországi liberális célkitűzésért, sőt magáért az 1905-i forradalomért is. A rendőrség felderítési kísérletei rendre fiaskóval végződtek, így mindenkit gyanúsítani lehetett a tagsággal, s a hivatalos demagógia az antiszemitizmust is a szabadkőművesség elleni támadás szolgálatába állította. II. Miklós cár meg volt győződve arról, hogy minden ellene megkísérelt merénylet mögött a mozgalom állt. Az I. világháború kezdetén (pontosabban 1915 elején) Oroszországban 49 páholy működött kb. 600 taggal. A mozgalom üdvözölte a háborút, mert Oroszország gazdasági erőfeszítéseinek fokozásától olyan reformokat várt, amelyeknek a politika területére is ki kellett hatniok. Szélesedett a tagság társadalmi bázisa, kezdeményezésükre jött létre 1915 nyarán a Haladó Blokk nevű pártközi szervezet. A szabadkőműves várakozásokkal szemben azonban a kormány keveset tett Oroszország gazdasági erejének fenntartásáért. Reformok helyett a liberális burzsoáziát támadta. A növekvő feszültségben a szabadkőművesség a palotaforradalom híveihez csatlakozott: Miklós cárt testvérével, Mihail Alekszandrovics-csal kívánták felváltani. A februári forradalom meglepte a mozgalom tagjait: működésüket most legalizálásukra összpontosították. Bár a differenciálódó páholyoknak szervezetileg kevés közvetlen szerepük volt a cárizmus megdöntésében, tagjai (és volt tagjai) komoly szerepet játszottak a kor politikai mozgalmaiban (a mozgalom tagja volt Kerenszkij, de Cskeizde, a pétervári munkás és katonaküldöttek szovjetjének elnöke ^ is). A szabadkőműves eszmét viszont végleg kiszorította az osztályharcos szellem. Az októberi szocialista forradalom után a páholyok ellenforradalmi erők kezébe kerültek. \ Működésüket a szovjet hatalom — minden más polgári szervezettel együtt — 1918 elején betiltotta. A páholyok ennek ellenére csak lassan haltak el, egyesek működése 1918 második feléig követhető nyomon. Ezután ismét csak Párizsban hallunk orosz szabadkőműves páholyokról, amelyeket emigránsok tartottak fenn, de a volt magas rangú cári tisztviselők által működtetett szervezet jellege alapvetően különbözött a korábbiakétól. (Acta Poloniae Historica 48. köt. 1983. 95—131.) B. J. I. A. GYAKONOVA KÜLÖNTÁRGYALÁSOK A CÁRI OROSZORSZÁG ÉS A CSÁSZÁRI NÉMETORSZÁG KÉPVISELŐI KÖZÖTT AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN Az 1960-as évek első felében kb. ezer iratot tettek közzé Franciaországban, amelyeket az első világháború végén zsákmányoltak a németektől. Ezek között számos dokumentum foglalkozik az orosz— német különbéke tárgyalások kulisszatitkaival, számos ponton kiegészítve, új megvilágításba helyezve a problémát. (L'Allemagne et les problèmes de la paix pendant la première guerre mondiale. Documents extraits des archives de l'office allemand des Affaires étrangères. Vol. 1.—2. Paris, 1962, 1966.) Gyakonova cikkének bevezető része a kérdés korabeli (1916) sajtóvisszhangjával ismerteti meg az olvasót. Az Állami Duma küldöttségének nyugat- és észak-európai útja során az oktobrista Protapopov