Századok – 1985

Folyóiratszemle - Haas Ludwik: Az orosz szabadkőműves mozgalom 1906–1918 között V/VI 1389

FOLYÓIRATSZEMLE 1389 LUD WIK HASS AZ OROSZ SZABADKŐMŰVES MOZGALOM 1906—1918 KÖZÖTT A 20. század első két évtizedének oroszországi szabadkőműves szervezeteivel a szovjet történetírás érdemben mind ez ideig nem foglalkozott. N. Jakovlev 1974-ben megjelent legalább annyira politikatudományi, mint történeti jellegű munkája — az egyetlen, amely némi információt nyújtott a mozgalomról — maga is kevés figyelmet szentelt a témának. Nem történt meg a különféle páholyok célkitűzéseinek elhatárolása sem. A jelen cikk szerzője, aki mintegy tíz évvel korábban lengyelül már publikált a témakörben, a szabadkőművességet szó szerinti értelmezésében vizsgálja, tehát csak azokra az egységekre fordít figyelmet, amelyek a nyugat-európai nagypáholyokból eredtek, s mellőzi azokat a szintén szabadkőművesnek nevezett kezdeményeket, amelyek elszigetelten jöttek létre. Nem tér ki a szervezetek titkos szellemi tevékenységére, ideológiai hátterére sem. Célja a szabadkőművesség politikai jelentőségének és társadalmi hátterének vizsgálata. Az abszolutista Romanov-birodalom a 19. század utolsó három évtizedében egyedülállónak számított Európában a szabadkőművesség tiltásával. Hiába jelent meg az 1880-as években a történetírásban néhány olyan munka, amely a szabadkőművesség jótékony hatását vizsgálta a II. Katalin korabeli orosz szellemi életre, a korábbi mozgalom ismerete nem ösztönzött a szervezet újjáalakítására. Mindemellett léteztek olyan kisebb szabadkőműves csoportok, amelyekben a kiváltságolt osztályok (esetenként a cári udvar) idősebb tagjai vitatták meg humanitárius, konzervatív „reform elveiket". E csoportok azonban nemcsak a társadalom más rétegeitől határolták el magukat, de a nyugat-európai szabadkőművességgel sem kívántak kapcsolatba lépni. A modern orosz szabadkőművesség csírái a Romanov-birodalom határain túlra, Párizsba mutatnak. A párizsi orosz emigráció társadalmilag igen vegyes összetételű volt: gazdag arisztokraták mellett számos értelmiségit találunk közöttük, akiknek azonban szintén nem voltak megélhetési gondjaik. Többen álltak közülük kapcsolatban a francia szabadkőműves páholyokkal, Grigorij Nyikolajevics Vürubovot 1883-ban a Grand Orient alelnökévé választották. A vezető értelmiségiek törekvései arra irányultak, hogy az orosz emigrációt a szabadkőművesség védnöksége alatt fogják össze. E célból alapították meg 1887-ben a „Cosmos" páholyt, amely elsősorban közgazdasági problémák vitatására szakosodott. Az új szervezetre a cári titkosrendőrség is felfigyelt, s a reakciós orosz sajtó több cikkben támadta működését. Rövidebb bizonytalankodás után a szervezet működése 1900—1904 között, az oroszországi válság kiéleződésének idején élénkült meg. 1901-ben az ő segítségükkel nyílhatott meg Párizsban a Társadalomtudományok Orosz Főiskolája. A külföldi orosz liberális értelmiség e jelentős központjában több szabadkőműves vállalt előadást. Az első oroszországi páholy megalakítására az orosz—japán háború, ill. az 1905-i forradalmi események után került sor. A nyugat-európai páholyok szimpatizáltak az oroszországi mozgalmakkal, s ezen felbátorodva kezdtek tárgyalásokat az emigráns, ill. külföldjáró értelmiségiek a hazai páholyok alapítására. Makszim Makszimovics Kovaljevszkij, a moszkvai egyetem professzora, a Cosmos páholy tagja több hazai értelmiségit avatott be a párizsi szabadkőművességbe, s 1906. november 15-én (a gregorián naptár szerint 28-án) a hanyatló forradalommal még párhuzamosan, Moszkvában megtartotta az orosz mozgalom alakuló ülését. Az új páholy — amelyet szervezetileg a franciaországi Grand Orient alá rendeltek — a Vozrozsgyenyije (újjászületés) nevet viselte. Hamarosan Pétervárott is alakult páholy (Sarkcsillag néven), s 1908 közepére a két páholynak már harmincon felüli taglétszáma volt. Társadalmilag igen különböző rétegekből kerültek ki: a hercegtől és gárdaezredestől a könyvtárosig és ügyvédig terjedt skálájuk, összekötötte viszont őket a viszonylag fiatal életkor (30—40 évesek voltak), a társadalmi kérdések iránti érdeklődés, a bukott forradalom véres megtorlásának ellenzése. Újnak számított a tagok kötetlen érintkezése is: a kiváltságolt osztálybeliek itt tanulhatták meg, hogyan kell a rangjukon aluli értelmiségiekkel egyenjogú kapcsolatokat létesíteni. 1908 tavaszán a Grand Orient két magas tisztségviselője érkezett Oroszországba, hogy ellenőrizze és jóváhagyja a páholyok működését.