Századok – 1985
Folyóiratszemle - Jaworski Rudolf: Nemzet és gazdaság mint a kelet-közép-európai történelem problémája a 19. században és a 20. század elején V/VI 1387
1388 FOLYÓIRATSZEMLE 1388 és Oroszország között elterülő multinacionális keverékzónának nevezi, amelyben 15 nemzetiség története bontakozott ki a maga sajátos történelmi feltételrendszerében, aminek összetettségét egyetlen rövid tanulmány keretében be sem lehet mutatni. Megállapításaiban ezért az általánosan érvényesülő törvényszerűségek megragadására koncentrál, s azokat elsősorban lengyel és cseh példákkal támasztja alá. Megállapítja, hogy az angol és a francia gazdasági, ill. forradalmi modell e térségre csak igen korlátozott mértékben alkalmazható, hiszen Kelet-Közép-Európában a gazdaság és a nemzeti kérdés hasonló különválasztása nem játszódott le, a modern nacionalizmus nemzetek megalapítására irányuló reintegráló funkcióját: a mezőgazdaság kapitalizálása, piacképzés, urbanizáció, iparosítás, társadalmi átrétegződés, csak egyoldalúan, torz formában töltötte be. Az intenzív piackapcsolatok és differenciált munkamegosztás útján a korábbiakban össze nem tartozó régiókat és azok lakosait nemzeti egységbe olvasztó gazdasági modernizáció nem vált meghatározó tendenciává; sőt a lengyel kérdésben a piacviszonyok kifejezetten denacionalizáló faktorként hatottak, hiszen a felosztott részek az elnyomó hatalmakkal képeztek egységet, a lengyel ipar prosperitása kifejezetten az orosz piacra támaszkodott. Hasonló problémákat fedez fel Jaworski a polgári emancipáció kérdésében. A gazdasági egyenőtlenségek következtében létrejött etnikai regionalizmusokat ugyanis nemcsak földrajzilag, hanem a társadalmi hierarchia szférájában is a kevertség jellemezte. Az érintett népmozaikok társadalmi-gazdasági átstrukturálódása nemcsak a birodalmak fennállását veszélyeztette, az egyes nemzetiségek kölcsönösen akadályozták egymást emancipációjuk érvényrejuttatásában. A kapitalista gazdasági fejlődés időbeli eltérései nemzeti színezetet öltöttek, ami jelentősen megnehezítette a hosszútávú gazdasági penetrációt és integrációt, hiszen a tisztán gazdasági ellentmondások is azonnal nemzeti jellegű konfliktusba csaptak át. Fokozta a bonyodalmakat a kapitalizálódás alacsony szintje, az, hogy a tradicionális intézmények lebontása sok esetben több energiába került, mint amennyivel az érintettek az új felépítéséhez rendelkeztek. A kapitalista átalakulás kezdetén így csak a régi soknemzetiségű birodalmak felrobbantását tudták következetesen megvalósítani, megfelelő reintegrációs képességekkel azonban többnyire már nem rendelkeztek. Szerző további kutatási feladatként jelöli meg annak pontos feltárását, hogy mikor és milyen formában jelentkeztek a gazdasági kérdések a nemzeti programokban; milyen értékrendet foglaltak el a nemzeti propagandában; hogyan változott a történelmi, politikai, kulturális és gazdasági faktorok aránya a nemzeti ideológiákban. Szorgalmazza annak alapos vizsgálatát is, hogy a nemzeti sorsukat anyagi aspektusokból megközelítő mozgalmak (ilyennek nevezi a lengyelt és a magyart) mennyiben vették át egykorú nyugati teoretikusok nézeteit, illetve hogyan építették be azokat saját nemzetgazdasági elméletükbe. Megelőlegező megállapításában arra mutat rá, hogy Kelet-Közép-Európában a gazdasági modernizáció igénye elsősorban a nemzeti önmeghatározás! törekvések eszközeként, s nem öncélként fogalmazódott meg, hogy a gazdasági önállóság követelése a századfordulót követően kapott döntő hangsúlyt az egyes követelésekben. Az 1918 után megváltozott helyzet legsúlyosabb negatívumának a cikk azt tartja, hogy a politikai szuverenitást nemzetgazdasági bezárkózással próbálták megalapozni, s a politikai nacionalizmus ezzel gazdasági nacionalizmusba csapott át, fokozva az egyes gazdasági integrációk nehézségeit. Mindezt protekcionista védővámfalak kialakítása, a reális szükségletekkel nem mindig egybeeső prestizse-ipar felépítése kísérte. Az egyes nemzetpolitikai törekvések gyakran teljesen szembekerültek a gazdasági ésszerűséggel, azon nemzeti érdekekkel, melyeknek nevében meghirdették azokat. (Geschichte und Gesellschaft 1982/2. 184—204.) E. G.
