Századok – 1985

Történeti irodalom - Tanulmányok Baranya megye és Pécs város legújabb kori történetéből (1941–1950) (Ism.: Szüts Emil) V/VI 1383

1384 TÖRTÉNETI IRODALOM „A második világháború időszakának helyi vonatkozásai" című I. fejezet négy tanulmányt tartalmaz. Tegzes Ferenc (Antifasiszta ellenállási mozgalom Pécsett és Baranyában a második világháború alatt) vázlatos képet ad a kérdésről, s a már korábban feltárt tényeket néhány újabb részlettel egészíti ki. Fehér István (Ellenállási mozgalom a dél-dunántúli németek között) a Húségmozgalommal foglalkozik. Zeleni Ferenc dolgozata (A baranyai—pécsi zsidóság helyzete az első zsidótörvénytől a deportálásig, 1938— 1944) a címben megfogalmazottnál kissé szűkebb területet ölel fel, de így is jól érzékelhető, hogy széles forrásbázisra támaszkodik. A közlemény rendkívül tömör, igen sok rendeletet, táblázatot, olykor elemző, értékelő megállapításokat is tartalmaz. Amiről száraz tárgyilagossággal ír, a zsidóság helyzetében végbemenő fokozatos romlás, az üldözés jogi és brutális formáinak kiterjedése, olyan permanens folyamat, ami már kezdettől fogva magában hordozza emberek százezreinek állapolgári jogai, személyes szabadságuk súlyos sérelmét. Szita László (A baranyai mezőgazdaság néhány problémája a második világháború idején) a Baranya megyei gazdasági felügyelő 1939—1943. évi jelentéseire támaszkodva meggyőzően bizonyítja, hogy az államilag agyonszabályozott hadigazdálkodás és az ezzel kapcsolatos beszolgáltatási rendszer rendkívül nagy kárt okozott a megye mezőgazdaságának. A „Felszabadulás, háborús károk" címet viselő II. fejezet két kisebb tanulmányt és két közleményt foglal magában. Bezerédy Győző (Újabb adatok Baranya és Pécs felszabadulásáról) megválaszolandó kérdések formájában a korábbról ismert tényeket is új elrendezésben mutatja be, magyarázza és pontosítja. Borsy Károly (A pécsi nyomdászat felszabadulás) a témáról rövid, személyes elemekkel átszőtt közlést ad. B. Horváth Csilla (Egy pécsi fényképész ismeretlen képei a felszabadító szovjet katonákról) érdekes fényképes szemléltető anyagot ad. Márfi Attila (Háborús károk a Felső-Baranyai Református Egyházmegye vizsgálati jegyzőkönyvei alapján) egy eddig felhasználatlan forrásbázis alapján sok új szempont felvetésével jelentősen kiegészíti, pontosítja helytörténetírásunk eddigi képét a megye Dráva menti területének nagymérvű háborús károsodásáról. „A közigazgatás, társadalmi, gazdasági élet a világháborút követő években" című III. fejezet hat tanulmányt, illetve közleményt tartalmaz. Szita László (Pécs város társadalmi viszonyainak változása a felszabadulást követő években) kitűnő képet rajzol a két világháború közötti Pécs sajátos városi hierarchiájáról, amely egyházi, kulturális, ipari, kereskedelmi központ jellegéből fakadt, s ezt összeveti a zsidó népesség elhurcolása, a felszabadulás és az azt követő demokratikus átalakulás hatására végbement változásokkal. A dolgozat sok figyelemre méltó gondolatot vet fel. Ugyanakkor egyet kell értenünk a szerző véleményével: természetesen nem törekedhetett a társadalmi viszonyok alakulásának teljes bemutatására. Vargha Dezső (A pécsi szabad szakszervezetek működése 1944—1945-ben) nagyon pontos, sok ténnyel alátámasztott képet ad arról, hogy a koalíciós időszak politikai küzdelmeiben milyen rendkívül széles társadalmi funkciója volt a szakszervezeteknek, illetve hogyan ment végbe szervezeti fejlődésük, a területi szervek kialakulása. Győrpál Elemér (Baranya közigazgatásának újjászervezése a felszabadulás után) a helyi kutatások egyik legelhanyagoltabb ágazatában, a közigazgatástörténet területén hoz új, érdemleges eredményeket. T. Mérey Klára (Pécs iparának helyzete a felszabadulás után, 1944—1946) jól egészíti ki a fejezet első tanulmányát, tényeivel alátámasztja a társadalmi változásokról szóló elemzést. Cseresnyés Ferenc (A felvidékiek letelepítését végző szervek működése Baranyában 1947—1948) rövid bepillantást ad igazgatástörténeti aspektusból a telepítést végző szervek tevékenységébe. Kéri Nagy Béla (A kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülésének néhány kérdése Pécsett 1948-ban) rendkívül igényes feladat megoldására tett kísérletet. Érzésünk szerint azonban ehhez nem eléggé súlyosak az általa felhasznált források, s így megállapításainak nem nyújtanak megfelelően biztonságos és szilárd alapot. A kérdést helyenként kissé leegyszerűsítve, a szélesebb összefüggések megvilágítása nélkül, a mélyebb elemzést nélkülözve tárgyalja. Mindenesetre olyan kísérletről van szó, amelynek folytatása a korszak tudományos feltárása szempontjából igen fontos. „A kulturális, tudományos élet újjáéledése a világháború utáni években" című IV. fejezetben hét tanulmányt, illetve közleményt találhatunk. Füzes Miklós (Kulturális élet Baranyában a felszabadulás után) kritikusan vizsgálja a témában korábban megjelent szakirodalmat, több helyen korrigálva azt. A dolgozat koncepcióját jól fejezik ki befejező megállapításai: „A kulturális tevékenységet értékelve nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az nemcsak lokális jelentőségű volt. Magába szívta a regionális és országos gondokat