Századok – 1985
Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3
NÓGRÁD VÁR M HG YE NEMESSÉGÉNEK ÁTRÉTEGEZÖDÉSE 1542—1848 7 Nógrád vármegye nemessége a török hódoltság kezdetén 1542-ben a besztercebányai országgyűlésen a Buda elestével végveszélybe került ország rendjei kimondták, hogy minden jobbágyporta után 1 Ft hadisegélyt kell adózni a parasztoknak. Ugyanabban az esztendőben Pozsonyban is összegyűltek a rendek, és itt már magukra nézve is kimondták az adózást.4 Az 1542:8. tc. szerint ún. örökbecsű szerint fel kell becsülni a földesurak házzal bíró jobbágyait, és ezen összeg — Werbőczi a jobbágy által szolgáltatott járadékok örökbecsüjét 40 Ft-ban határozta meg — hatvanad részét, vagyis 67 dénárt minden egyes jobbágytelek után a birtokos nemeseknek a saját zsebükből (ex propria bursa), jobbágyaik megterhelése nélkül meg kell adni, és a török elleni hadjárat céljaira kell fordítani. A jobbágyokon nem uralgó egytelkes nemesek (nobiles unius sessionis) adóját ingóságaik (arany- és ezüstnemüek, készpénz, gabona, bor, marhák) értékének hatvanad részére, illetve telkeikre — egész házhely után 50 dénár összegben — vetette ki a törvény, míg a plébánosok jövedelmeik tizedrészét kellett hogy fizessék. Az adóegység a ,,porta" volt, amely ebben az esetben — tekintettel arra, hogy az örökbecsű tárgya mindig a tényleges jobbágyporta volt és nem a bizonytalan nagyságú adóporta — egy jobbágytelekkel azonos. így telkenként 67 dénárt fizettek a földesurak. A fennmaradt kivetési összeírás szerint5 1542-ben Nógrád vármegye nemessége 234 birtokos nemes családfőből, 78 egytelkes nemesből és 49 plébániából tevődött össze. A népes jobbágytelkek száma 3326 lakott és 279 pauper sessióból állott. A nemesi kiváltságokat élvező 361 családfő (ennek vettük a plébánosokat is) a jobbágyok sessioinak számához viszonyítva igen magas, 10,01 %-os arányt képviseltek, de itt figyelembe kell venni, hogy a telekosztódás — hány fél, negyed- stb. házhely volt, ahol több család élt — ismeretlen, a zsellérek számát pedig az összeírás — a subsidium szemszögéből közömbös lévén — csak tucatnyi faluban említi meg, de itt is így: „reliqui sunt inquilini". Az összeírok egyébként elég sok esetben olyan összesítéseket közölnek, amelyek nem pontosak. Mintegy 15 földesúr jobbágytelkeinek a száma egyáltalán nem állapítható meg, sok a kétes, vagy valószínűsítéssel közölhető adat is, meg a forrás publikációjában is vannak bosszantó hibák. így táblázatban összesíthető, egyértelmű végeredményt nem számíthattunk ki, vagyis csak a főbb arányokat szemléltethetjük, igen sok aprómunka után is. Nos, az összeírok által „dominus" megszólítással említett mágnás csupán 7 személy volt: Ráskai István, aki eredetileg Fülek várának és uradalmának az ura, és 4 Az 1542: (beszt.) 28. és 29., valamint (pozs.) 11. és 15. tc. -ek. 5 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) E 158 Conscriptiones portarum (az alábbiakban: CP) Nógrád vármegye, (1542). Az összeírást részletesebben elemzi Pálmány Béla: Köznemesek a szécsényi Forgách uradalomban ( 1542—1848). Megjelent: Tanulmányok Szécsény múltjából 5. k. Salgótarján, 1982. 11—18.
