Századok – 1985
Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3
8 PÁLMÁNY BÉLA Szapolyai János király a vármegye főispánjává nevezi ki.6 A zűrzavaros években arra használja ki hatalmát, hogy elfoglalja a Ferdinánd hívévé szegődött Lossonczy István szécsényi uradalmának falvait is. Basó Mátyás, akit a kortársak csak a murányi rablólovagnak neveztek, Lossonczy másik, somoskői uradalmára teszi rá a kezét. Néhány évvel később Lossonczy visszafoglalja az 1543-ban, örökös nélkül elhalt Ráskai embereitől jószágait, Basó ellen pedig összegyűjti Nógrád és a szomszédos vármegyék hadait. A Balassák — János, Menyhért és Zsigmond — is gátlástalanul garázdálkodtak, katonáik sorra pusztították az ellenpárti földesurak jobbágyfalvait, sokat pedig elfoglaltak közülük. Az 1544-ben elhunyt Országh László őse, János, aki Mátyás király idejében sógora volt Lossonczy István dédapjának, Albertnak, és közösen örökölték a szécsényi és somoskői dominiumokat az 1461-ben kihalt Szécsényi László után, azonban ebben az időben már esküdt ellenség a két — sok-sok faluban közbirtokos — család. Báthory György Buják várának és a hozzá tartozó falvaknak volt a birtokosa. Két egyházi .nagybirtok is volt Nógrádban: az esztergomi érsekség, amelynek drégelyi uradalmához 8 megyebeli falu (Érsekvadkert, Dejtár, Patak, Hugyag stb.) volt csatolva, továbbá a váci káptalané, melynek 6 falu (Borsosberény, Kosd, Cselőte, Naszály, Felsőbercel, Alsópenc) adózott. Nógrád vármegye birtokviszonyaira már ebben az időben is az egyházi és világi nagybirtokok túlsúlya nyomta rá a bélyegét. Mint az 1. táblázatból kitűnik, az egyházi és világi főrendek a megye népes jobbágyportáinak többsége felett rendelkeztek (52,74%). Egyetlen földesúré, Ráskai Istváné \o\i a népes házhelyek 1/5-e, míg a Balassa család (a három testvért az összeírás több helységben nem nevezi keresztnevén, így személyi birtokaik rátája nem állapítható meg!) minden hatodik jobbágyporta jövedelmét élvezte a megyében. Az egyházi főrendek — a váci káptalant is ide számítottuk — nem képviselnek igazán jelentős arányt a megye birtokos nemességén belül, sőt, jószágaik Vác veszélyes közelében és a bányavárosok felé vezető úton feküdvén, a legnagyobb mértékben váltak a török és tatár rablóportyázások áldozatává: a legtöbb elpusztult—deserta — jobbágytelket, szám szerint 111-et, a megyében regisztráltak 42,21 %-át az esztergomi érsekség uradalmában írták össze. A nógrádi nemesség túlnyomó többsége — 234 birtokos nemes közül 225 — birtokos köznemes (nobilis possessionatus) rendi állású volt. Közülük 58 (25,78%) egyetlen jobbágytelek után fizette be a hatvanadot, 42 (18,67%) nemes két-két, 56 (24,89%) pedig három—öt sessio után adózott. Összesen 156 nemes családfő, a vármegye nemességének 69,34%-a mindössze egytől ötig terjedő számú sessio jobbágyi járadékait élvezte. Hat—tíz házhelye 28 (12,44%) nemesúrnak, 11—15 telke 6 A tanulmányban említett nemes családok legtöbbjéről rengeteg adatot közöl a nógrádi eredetű Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1857—1866. című 12 kötetes hatalmas munkája. Az alábbiakban e műre hivatkozva csak a kötet- és a lapszámot adjuk meg. Ráskaira: IX. k. 634—638. Basóra: I. k. 213—214., az Országhokra: VIII. k. 282—285.1., a Balassákról: I. k. 116—220., az Orbonászokról: VIII. k. 236—237., a Lipthay családról: VII. k. 131—137., Thahy Ferencre: XI. К., a Léway Cheh famíliáról: VIII. K. 103., a Lónyayakról: VII. K. 159—162.
