Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
1222 BALÁZS SÁNDOR Cráciunnál megfogalmazódik, vagyis osztályalapon (szerinte ugyanis Romániában az állami tekintélyt egyetlen osztály birtokolja s használja föl a maga érdekében, ez az osztály pedig elvesztette erkölcsi tartását, így nem lehet a népek közötti harmóniateremtés hordozója), vagy általános, összemberi szinten, valamiféle kantiánus kategorikus imperatívuszként. A Jászi és az RV közötti platform keresésben s általában a két világégés közötti többi, ehhez hasonló, sajnos csak szórványos próbálkozásokban, a háttérben, kitapintható a kanti „örök béke" koncepció reminiszcenciája. Kant utópikus művének, Az örök béke címűnek alapgondolata: érvényesíteni kell az erkölcsöt a politikában. E megvilágításban az emberek, természeti állapotukban, már puszta létükkel sértik egymást, értve ezen azt, hogy ha nem bizonyos törvényeknek megfelelően élnek egymás mellett, akkor akadályozzák egymás tetteit. A német gondolkodó ebből, analógia alapján, extrapolált: az emberközi viszonyokhoz hasonlóaknak, sőt lényegileg azonosaknak tartotta a népek, államok közötti kapcsolatokat. A kiút magától adódik: az örök erkölcsi normák szerint rendezni kell egyfelől az állampolgárok egymás mellett élését oly módon, hogy mindenkinek biztosíttassék az alkotmányba foglalt egyenlő polgári joga, másfelől — az együttműködés, szövetség segítségével — a népek között is ki kell küszöbölni a súrlódásra vagy egyenesen a konfliktusokra lehetőséget nyújtó okokat, ugyancsak az erkölcsi kötelesség érvényesítésével. Ebből egy lényeges kölcsönösség kerekedik ki, amely a húszas évek eleji zűrzavaros politikai konstellációban hangsúlyossá vált. A népek, nemzetek összefogására kidolgozott elméletek egyazon mércével kívánták mérni mind az államon i belüli, mind pedig az országok közötti érintkezési formákat. Jászi és a vele egyetértő RV-csoport is minden megkötés nélkül igenlően viszonyult Kant egyik sarktételéhez: „Egy állam se avatkozzék bele erőszakosan egy másik állam alkotmányába és kormányzásába."2 9 De ezt szervesen összekapcsolták az országokon belüli demokratikus alkotmányos jogok tiszteletben tartásának követelésével. \ Kant elképzelése szerint a „cselekedj úgy, hogy cselekvésed elve mindenkire érvényes törvénnyé lehessen" erkölcsi parancs fokozatosan fog érvényesülni, mégpedig az egyénközi relációktól elindulva az államközi tökéletes együttéléséig . menően. Ez a feltételezés ott visszhangzott a Jászi—RV eszmecserében is: előbb az adott országon belül kell biztosítani az állampolgárok szabadságjogait, s csak e feltétel jelenlétében lehet tárgyalni az új, demokratikus külkapcsolatokról, arról a bizonyos eszményi rendről, amelyet Kant az apriori erkölcsi követelmények megtestesülésének tartott. E kantiánus elgondolás — számos áttételen keresztül — összekapcsolódott a kisebbségi kérdéssel, hiszen egy eszményinek elképzelt, de a maga idejében ténylegessé nem válható külkapcsolati rendszer felépítésének előfeltétele ezek szerint egyebek között a nemzetiségi egyenjogúsítás is. 29 I. Kani: Az örök béke. Fordította Babits Mihály. Bemutatja Mikó Imre. Bukarest, 1971. 50.
