Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
1212 BALÁZS SÁNDOR Popovici nagy port felvert könyve németül „Die Vereinigten Staaten von Gross-Österreich" címen Lipcsében jelent meg 1906-ban. (Majd franciára és olaszra is lefordították.) Bár a történelmi események hullámai rég átcsaptak a Popovici-féle elképzelésen — egy sajátos, közép- és délkelet-európai szövetségi államszervezet megteremtését célzó konkrét, tehát az akkori viszonyokba ágyazott tervezgetésen —, furcsa módon ezt a századeleji könyvet 1939-ben, tehát a romániai királydiktatúra idején románra fordították, s éppenséggel a királyi alapítvány égisze alatt adták ki.17 Tették ezt annak ellenére, hogy a fordító (Petre Pandrea) az előszóban nem tagadja: a kötet politikailag nem időszerű, Popovici tételeivel ő maga s általában a tudományok művelői nem értenek egyet. A szerzőt mégis nagyra becsüli, mert a valóságtól elrugaszkodott illúzióiban a szándék tiszteletre méltó: szellemileg előkészítette a románok egyesülését, föllépett a korabeli nemzeti elnyomás ellen. Gafencu az említett Jászi—Popovici párhuzam említésekor, minden valószínűség szerint, egy másik szempontot is figyelembe vett: a nemzeti függetlenségért, a nemzeti elnyomás ellen harcoló magyar és román gondolkodó egyaránt megérezte az itt élő népek egymásra utaltságát, az összefogás, együttműködés szükségességét olyan korban is, amikor a monarchia mint államalakulat a régi módon már nem biztosíthatja ezt. Az 1939-es újrakiadás indoklásában van valami meggondolkodtató. Popovici ugyanis jól érzékelte a millenniumi év eseményeibe belekeveredő visszásságokat, a nagy csinnadratta, az ezerévesség besulykolása a tömegek tudatába, a kik-vagyunk, mik-vagyunk hetykeség azzal a veszéllyel járt (mint ahogy az ilyen hangulatteremtés minden történelmi korban azzal jár), hogy vad tudat alatti erőket szabadít föl, öndicséret, a nemzeti büszkeségnek a forrponton túli hevítése megsérti más nemzetek érzelmeit. A monarchia akkori románsága mint kisebbség (akárcsak más államalakulatokban az ugyanilyen helyzetben élő kisebbség) joggal háborodott föl a nemzeti felfuvalkodottságnak ostoba külsőségekben is megmutatkozó jelein. így érzelmi indokai tekintetében megértjük az akkori Jászival azonos módon gondolkodó Popovicit, aki megírta a Replicä [Replika] című brosúráját, éppen a milleniumi szellembe sajnálatosan belekeveredő dölyfösséggel szemben. (Az más kérdés, hogy az „ezerévességre" a „kétezerévességgel" kellett-e replikázni, vállalva ezzel azt a kockázatot, hogy sokan csak előjel megváltoztatásával olvassák ki az egyébként jogos bírálatból.) A Replika miatt négy évi börtönre ítélt s emigrálásra kényszerült Popovici ilyen előzmények után írta meg főművét a monarchia jövőjéről. Érdemes emlékeztetni a román nemzetiségpolitikus utópikus államképzetének néhány összetevőjére, nem csupán eszmetörténeti érdekességként és a Jászi-féle gondolatsorral összecsengő volta miatt, hanem azért is, mert később Gafencuéknál továbbgondolható szellemi 17 A. Popovici: Stat $i najiune. Statele-Unite ale Austriei Mari [Állam és nemzet. Nagyausztriai Egyesült Államok.] Kiadója a „Fundafia pentru literaturà si artä .Regele Carol II.'" [II. Károly király irodalmi és művészeti alapítványa]. Az eredeti címen változtattak azzal az indoklással, hogy ez jobban fedi a mondanivalót.
