Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
JÁSZI OSZKÁR ÉS A „REVISTA VREMII" 1209 egyensúlyhiányon „segíteni kell" oly módon, hogy a többség, számarányának megfelelően, ne csak a politikai hatalomnak, hanem a gazdasági potenciálnak is birtokosa legyen). A külső ok pedig abban keresendő, hogy minden állam abszolút gazdasági függetlenségre törekszik. Az első oksor nyilván a kisebbségek anyagi helyzetét érintette. Manoilescu e tekintetben különbséget tett a körülményektől tényleg megkövetelt és az egyes kormányzatok módszereiből — mondhatjuk: a visszaélésekből — fakadó intézkedések között. Csak az utóbbiak kiküszöbölését tartotta szükségesnek. A második oksort — az abszolút gazdasági függetlenségi politikát — nem helyeselte, bár a Jászi sugalmazta gazdasági kapcsolatrendszer megteremtésében is látott veszélyt: csak a szomszédok iránti teljes bizalom jelenlétében életképes, egyébként az autarchia hiánya különleges helyzetekben (válságok, háborúk stb.) gondot okozhat az országoknak. Megszorítás nélkül aláírta viszont Jászi érvelését arra nézve, hogy új közszellemre van szükség, ennek kedvező előfeltételét a románságnál szerinte megmutatkozó toleranciában jelölte meg. A román néplélek jellemzésekor azonban kételyei is támadtak, szerinte ez a nemzet nehezen alkalmazkodik az „egyensúlyhoz", szereti az autoritást, hozzászokott az alá- és fölérendeléshez, ezt le kell győzni ahhoz, hogy az a bizonyos kollektív szellem kialakuljon. (S persze eközben a kisebbségeknek el kell viselniük a „szükségképpeni" gazdasági súlypontelmozdulásból rájuk háruló nehézségeket.) Felemás érvelés a Manoilescué: egyfelől a Jászi-gondolat lelkes felkarolása, másfelől a gyakorlatba való átültetéskor a tényleges és vélt akadályok sorjázása együtt jelentkezett. Az érdemi reflektálás a lapban még késik, Grigore Gafencu is egyelőre csak a tényállás mérlegeléséig jutott, egyik cikkében,1 2 A dunai konföderáció eszméje című alfejezetben összegezi a Jászi-javaslat visszhangját. Egyelőre a Manoilescu-cikk mellett csak Nicolae Iorganak az Universul című napilapban megjelent rövid írására tud hivatkozni, más közírók, politikusok ugyanis nem figyeltek fel a Jászi felvetette lehetőségekre. A román történész cikkéből is inkább a kételkedés áradt, Iorga elsősorban a lélektani mozzanatokat emlegette, a magyarországi áskálódások ellen szólt, amelyek nem teremtenek kedvező légkört az összefogás megvalósításához. Gafencu mindenesetre megjegyzi: Jászi tervét csábítónak tartja, s visszatér rá. Úgy látszik, hogy az igen merésznek tűnő Jászi-tervek fontolgatására időre volt szükség. De a Gafencu beígérte visszatérés a témához megtörtént, főleg azután, hogy Jászi romániai látogatásakor személyes kapcsolatba került az RV szerkesztőségével. Jászi cikksorozatának megjelenése és a romániai látogatása között azonban történt valami, ami előkészítette a fenntartások feloldódását s az eszmék nagyobb méretű egymáshoz közeledését. A nemzetközi közvéleményt egyre jobban kezdte 12 Gr. Gafencu: Románia ?i criza din Orient [Románia és a keleti válság.] RV 1922. okt. 15. 20. sz. 6—8.
