Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
1200 BALÁZS SÁNDOR A nemzeti kérdés múlékony aspektusai és mélyebb oka Az az indulatosság, amellyel most e kérdést vitatják, nyilván múlékony; de ne essünk tévedésbe a kérdés mélyebb, valóságos és állandó okai tekintetében. A nemzetiségek problémáját övező szenvedélyt és dühödt indulatokat részben annak az erőszaknak és gyorsaságnak tulajdoníthatjuk, amellyel a változások megvalósultak, vagyis ezek az új rendszer „véres születési bizonyítványának" következményei. Az ezekkel az átalakulásokkal járó soviniszta indulatok burjánzása természetes következménye ama szörnyű megpróbáltatásnak, amelyen a nemzeti érzések az új politikai keretek kiépítése során keresztülmentek. Végül az a rendkívüli hevesség, amellyel minden individuum beleveti magát ebbe a harcba, azzal is magyarázható, hogy az általános változások következtében mindegyikük anyagi léte korlátozottabbá és fenyegetetté vált. A nemzeti kérdést azonban el kell különíteni ezektől a múlékony vonatkozásoktól, s nem szabad figyelmen kívül hagyni állandó és valóságos természetét, még akkor sem, amikor a jelenlegi átmeneti formái válnak szembetűnőkké. Egy olyan területen, ahol a határvonalakat nem lehet az ott lakó népek nyelve szerint meghúzni, a nemzeti kérdés alapvető, és az is marad a közösségi életben; s kétségtelenül ez az eset áll fenn a régi dualista monarchia területén. Még ha a határokat eszményi tökéletességgel húzták volna is meg, akkor is maradtak volna nemzettöredékek valamely idegen állam szuverenitása alatt. A szétszórt vagy kompakt „beékelt"7 kisebbségek természetszerűen idegen uralom alatt maradnak. Ez történik az eszményi határok esetében. Ellenkező esetben pedig az újonnan kijelölt határok fölöslegesen is elkülönítenek egymástól olyan területeket, amelyeken ugyanazt a nyelvet beszélnék. A nemzeti kérdés megoldása tehát mind elméleti, de főleg gyakorlati szempontból döntő jelentőségű a Habsburg-birodalom utódállamainak léte szempontjából, annál is inkább, mert nem apró néptöredékekről, hanem az állampolgárok millióiról van szó. A lelkek fokozatos megbékéltetése, az új feltételekhez való alkalmazkodás, a soviniszta kirohanások lecsillapítása, az egyének anyagi létfeltételeiben a gazdasági sebek begyógyítása, a megszokás és az idő üdvös következményeként megváltoztathatják ugyan a kérdés jelentkezési formáit, de magát a kérdést ki nem küszöbölhetik. Bár kívánatos lenne, ha a harc anarchikus és tirannikus formái — mint elismerten társadalomellenesek — minél hamarabb eltűnnének, bizonyos, hogy a jelenleg meglevő ellentétek megszervezése és konszolidálása az idők során ugyanolyan, ha nem még katasztrofálisabb eredményekkel járhat, mint az a kétségbeesett politika, amellyel néhány vakbuzgó egzaltált manapság fenyegetőzik. A Duna menti népek számára tehát életbevágó szükséglet megtalálni a kisebbségi kérdés megoldási módját s meg is valósítani azt. Enélkül nem fogják tudni fenntartani új államaikat és struktúrájukat. 7 Minden oldalról idegenek által körülvett.