Századok – 1985

Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195

1198 BALÁZS SÁNDOR bizonyos mértékben csak a nagy számvetés különböző állomásait jelentik, s ilyen alcímeket viselhetnének: leszerelésjóvátétel stb. Éppen ezért ezeket a kérdéseket még a középszerű politikusok is könnyen fölfogják: a győztes antant és a vesztes Németország mint két partner rendezi egymás közt a békefeltételek egész komplexumát. Bár a háborúból visszamaradt bizonyos ellenséges érzületek zavarják és bonyolítják a német kérdést, ez a probléma alapjában véve megmarad a felszámolás ügyének, vagyis negatív jellegű. A dunai kérdés egészen másképpen merül föl, s egyébként is sokkal kisebb érdeklődést vált ki a német kérdésnél. Egyebek között azért, mert az érdekelt népek nem veszik észre: a kérdés súlyossága nem annyira a szerencsés megoldás megtalálásában, mint inkább magának a problémának a megértésében áll. Itt nem egy viszonylag könnyen felszámolható helyzetről van szó, mint Németország esetében, hanem egy igen összetett, pozitív és építő tevékenységről. Itt nem az a kérdés, hogy egyszerűen végrehajtják a békeszerződést — bár e tekintetben még nem tettek meg mindent —, hanem az, hogy a békeszerződés alapjain előkészítik a Duna menti népek új életét. Hiszen, Magyarországot kivéve, a St. Germain-i és a trianoni békét, jól-rosszul, de foganatosították. Természetesen ez a kivétel jelentős és következményei igen nyomasztóan kihatnak minden Dunamedencei ország sorsára. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy éppen a békeszerződések teremtette gazdasági, politikai és kulturális helyzet jelenti a dunai népek közös problémáját. A közép-európai gazdasági válság Az egész világot átfogó válság itt a gazdasági katasztrófa méreteit ölti. A személyek mozgása és az áruk szállítása a régi birodalom egyik területéről a másikra ma annyira lecsökkent, mintha e területeket áthatolhatatlan homoksivatagok, vizek vagy hegyek választanák el egymástól. A pénzügyi helyzet, a vasutak, a kereskedelemnek — tehát a munkamegosztásnak is — e „közvetítői" szétesőben vannak. Az anarchikus valutáris viszonyok növelik a kereskedelemben a kockázatot, akárcsak abban az időben, amikor a karavánok közlekedtek. A kiviteli és kontingentális6

megkötések ismét a monopol-állapot középkori formáját öltik. Az útlevélhez jutás nehézkes, a zaklatások a határon, az aprólékos motozások és vizsgálatok korlátozzák az utazás szabadságát, akárcsak a jobbágyság idején. A szokásos üzleti kapcsolatok megszakadtak, szétzüllöttek, és legnagyobbrészt kompromittálódtak. Ebben a rendellenes korszakban mennél inkább elértéktelenedik a termelőmunka, annál többre becsülik bizonyos egyének nem termelő és társadalomellenes 6 A megszabott kulcs szerinti.