Századok – 1985

Közlemények - Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kapcsolatai 1918 végéig V/VI 1168

Szarka László JÁSZI OSZKÁR SZLOVÁK KAPCSOLATAI 1918 VÉGÉIG A legfrissebb korabeli európai szociológiai áramlatokkal is lépést tartva Jászi mindenkor szükségesnek tartotta, hogy nemzetiségi tárgyú tudományos munkásságá­ban a kérdés magyarországi alakulását az ország nem magyar területein személyesen tanulmányozza, illetve hogy a nemzetiségi értelmiség együttműködésre hajló képviselőivel kialakított közvetlen kapcsolatai révén, lehetőleg elfogultság nélkül, megpróbálja tisztázni a magyarországi román, szlovák, szerb etnikum helyzetét. Ebből adódóan Jászi, aki a polgári radikalizmus eszmerendszerét a korabeli magyarországi politikai gyakorlatban is meggyökereztetni próbáló törekvések elismert szervezője volt, a Justh-féle baloldali függetlenségiek és a szociáldemokraták mellett — a saját elképzeléseihez legközelebb álló — szerb, román, szlovák politikai csoportosulásoknál is intenzíven kereste a szövetkezés lehetőségét. A szlovák politikai életben a kiegyezést követően a túrócszentmártoni konzervatív ruszofil politikai csoport hegemóniája volt a meghatározó. Ezt a helyzetet a századelő éveiben a Szlovák Nemzeti Párton belül jelentkező liberális, katolikus, néppárti, polgári és radikális politikai csoportosulások fokozatosan megváltoztatták. Ezek közül az új irányzatok közül elsősorban a két legnépszerűbb ellenzéki szlovák politikai lap, a budapesti Slovensky tyzdenník (1904—1918) és Slovensky denník (1910—1915), valamint a szlovák egyetemi ifjúságot képviselő, ugyancsak Pesten megjelenő Prúdy c. szemle (1909—1914) szerkesztőségei körül létrejött csoportok vonták magukra Jászi figyelmét. A két említett politikai lap főszerkesztőjeként is dolgozó Milan Hodza1, valamint a L'udové noviny c. szakolcai laptól Hodzához került, majd a Slovensky denník szerkesztésében önállósult Anton Stefánek2 több 1 Milan Hodza (1878—1944) magyarországi szlovák országgyűlési képviselő, a Parlamenti Nemzetiségi Klub titkára (1906—1910), az 1918. évi fordulat után november végén, december elején Csehszlovákia budapesti megbízottja. 1907 óta kapcsolatban állt Szabó Ervinnel, s minden bizonnyal ekkor ismerkedett meg Jászival, a húszas és harmincas években több tárca vezetője, 1935—1938 közt pedig Csehszlovákia miniszterelnöke volt. A Galilei-körben 1911 májusában „A nemzetiségek, a sovinizmus és a demokrácia" címmel tartott előadást, 1918 végi budapesti megbízása idején többször tárgyalt Jászival. (Vö. 40. sz. jegyzettel). Kapcsolatuk Jászi emigrációba vonulása után is fennmaradt, sőt a második világháború éveiben is, amikor Hodza szintén az Egyesült Államokba emigrált. 2 Anton Stefánek (1877—1964) újságíró, a pesti Slovensky denník főszerkesztője (1910—1915), 1929-ben rövid ideig csehszlovák oktatás- és művelődésügyi miniszter, szociológus. Több cikket írt a

Next

/
Thumbnails
Contents