Századok – 1985
Közlemények - H. Haraszti Éva: Kossuth mint angol újságiró V/VI 1157
KOSSUTH, MINT ANGOL ÚJSÁGÍRÓ 1159 méhkas. Közös érdek a titkos diplomáciáról lerántani a leplet, a tényeket a helyükre tenni, az álfilozofálást megszüntetni, illetve leleplezni, az igazság, az igazságosság és a szabadság ügyét előmozdítani. Ezt kívánja szolgálni ő, de tudja, hogy közeli eredménnyel alig járhat törekvése. Tudja ezt azért, mert ismeri Angliát. Anglia a különböző visszásságok hazája. S erre jó példák vannak. Anglia úgy cselekszik majd, ahogyan akar. De Kossuth hozzáteszi a magáét, hadd tudja meg az angol ember, hogy mit kell tennie a politikában. Az élő fülei számára elveszthetnek szavak, amelyek nem vesznek el mindig a történelem számára. „A Magyar, aki az angol újságíró feladatát igyekszik ellátni, gyakran szükségeli majd a türelmet ... Én nem fogok Szizifusz módjára sziklákat görgetni hegynek fel. Az angol közönségnek írva, az ügyeket angol szemszögből közelítem majd meg, s legjobb meggyőződésem szerint az egyszerű igazság szavaival azt remélem majd, hogy az értelem helyeslésével találkozom. Talán áldásomat kapom, ha az értelem azzá válik, amivé válnia kell — az ember akaratának kormányzójává."3 Természetszerűleg Kossuth írásai mindkét lapban számos véleményt, megjegyzést — hol rokonszenvező, hol erősen bíráló jellegűt — váltottak ki. The Sunday Times 1855. január 21 -i számában „A sajtó méltósága" című hosszas cikkében — tehát mindössze két Kossuth-közleményt követően — jelzi, milyen nehézségekkel kell megbirkóznia a negyven esztendős tekintélyes liberális hetilapnak (The Sunday Timesnek), a kétes értékű, újsütetű hetilapokkal szemben, mivel Kossuthot volt szerencséje közreműködőül megnyernie. A lap szerint Kossuth zsenialitása, partiotizmusa és ékesszólása már annyira általánosan elismert, hogy egyenesen őt támadni politikai antagonizmust jelentene. Kossuth tehetsége és céljai eredményeképpen lett vezetője egy nagy, bár szerencsétlen királyságnak, és neve ezreket vonz meghirdetett nyilvános gyűléseire. Még ha nem is értenek egyet véleményével, elragadó ékesszólásának tanúi szeretnek lenni. A sajtó dühe ezért nem egyenesen Kossuth, hanem The Sunday Times ellen irányul. A lap olvasóinak a zöme elcsodálkozna azon a tömeges visszhangon, amelyet Kossuth utolsó kétheti szereplése e lapnál kiváltott. Kossuth maga olyan újságot választott, amelynek nagy az olvasóközönsége, politikai hitvallása liberális. Ilyen lap felelhetett meg igazán Kossuthnak, ezért a The Sunday Times nem lehet eléggé gyűlöletes."4 Kossuth utolsó cikke a The Sunday Times-ben 1855. április 1-én jelent meg „Lord Palmerston és Magyarország" címen. Kossuthot felbőszítette Palmerston 1855 március végi parlamenti kijelentése, miszerint „Nagybritannia kormánya nagy szerencsétlenségnek tekintené Európa számára, ha Magyarország függetlenné válna az osztrák birodalomtól." Kossuth leírja Palmerston magatartását Magyarországgal kapcsolatban 1848—51 között: Támogatta a cári intervenciót, miután korábban, 1848 decemberében nem fogadta a magyar követet, mígnem 1851 novemberében Islington és Finsbury küldöttsége előtt a magyar nemzeti függetlenségi törekvések mellett érvelt. 3 The Atlas, 1855. április 7. * The Sunday Times, 1855. január 21. 6*
