Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1145 szempontok indokolnak, s amit nem szabad politikai és nemzeti üggyé felfújni. Javaslata nem érinti a Monarchia hadseregének egységét. Ha Ausztriában mégis rossz hatást kelt, akkor a bajok okát ott kell keresni; abban a felfogásban, amely nem bízik a két ország viszonyának javíthatóságában, amely megkérdőjelezi az együttélés kialakult államjogi kereteit.172 A magyar miniszterelnök a vitában persze nem az érvek ereje okán győzedelmeskedik. A hadsereg egységén féltve őrködő császár nem látja a honvédtüzérségben az önálló magyar sereg veszedelmét. „A honvéd tüzérségi alakulatok felállítását annak idején, a honvédség megteremtésekor bizalmatlanságból nem engedtük. Azóta azonban a honvédség olyan irányban fejlődött, hogy nincsen ok a bizalmatlanság további fenntartására."17 3 Igaza van persze Körbernek, mondja a császár, hogy a honvédtüzérség politikai ügy, hogy Magyarországon annak megteremtését politikai engedményként fogják ünnepelni, s ez irritálja majd az osztrákokat. Mégis, a hadügyminiszter találjon módot arra, hogy a delegációk kedélyeit mindkét országban megnyugtassa, hogy a honvédségek tüzérséggel való ellátását a két kormánnyal egyetértésben fokozatosan, több év alatt, a tüzérség általános újjászervezése során megvalósítsa.174 Mi történt hát? Körber védi a birodalmi egységet Beck vezérkari főnök, Pitreich közös hadügyminiszter, s Ferenc József császár akaratával szemben. Körber a liberális, a modern osztrák politikus őriz olyan doktrínákat, amit a császári katonai kabinetirodában túlhaladottnak ítélnek? Vagy egyszerűen gyűlölte, megbuktatni akarta Tiszát, akivel a magyar miniszterelnök kormányrakerülése óta folytonos nézeteltérései voltak?175 És ezen túl: miért érdemel figyelmet egy vita néhány honvédtüzérségi alakulat felállításáról (amire egyébként csak évek múltán, lényegesen megváltozott körülmények között került sor)?17 6 172 Uo. 173 Uo. 174 Pitreich az április 23-i minisztertanács után kidolgozza a delegációk előtt teendő nyilatkozata szövegét: 1904. április 24. Nr. 3148. HHStA. PA. I. K. 576. Tisza a nyilatkozat olyan módosítását kéri, hogy a hadügyminiszter szövegéből kitessék, hogy a tüzérség ügye eldőlt. Tisza Pitreichhez 1904. április 28. Nr. 2001/M. E. HHStA. PA. I. K. 576. A módosított nyilatkozatot Pitreich 1904. május 7. Nr. 3387. elküldi Goluchowski közös külügyminiszternek. HHStA. PA. I. K. 576. Körber nem ért egyet Pitreich tervezett nyilatkozatával. Körber Pitreichhez 1904. május 1. Nr. 799/M. P. KA. KM. Präs. 72—34/4/1904. 175 Tisza, nem ok nélkül, szerepet tulajdonított Körbernek abban, hogy a korona és a katonai vezetés elutasító a katonai követelések ügyében. Ez személyes ellenségeskedésre vezet a két kormány között. A viszony különösen kiéleződik 1903 novemberében, amikor Körber a hadsereg egységét veszélyeztetőnek ítéli az ún. 9-es bizottság követeléseit, Tisza pedig a magyar belügyekbe való illetéktelen beavatkozásnak minősíti Körber nyilatkozatát. Gustav Kolmer: Parlament und Verfassung in Österreich, Bp. 8, Wien 1914, 513—517. Rudolf Sieghart: Die letzten Jahrzehnte einer Großmacht. Menschen, Völker, Probleme des Habsburger-Reiches, Berlin 1932. 62—63. 176 A honvédtüzérség megteremtésére 1912-ben kerül sor: 1912: XXXI. tc. Az 1912. évi törvénycikkek. Szerk.: Grécsi Károly, Budapest, 1913. Johann-Christoph Allmayer-Beck: Der Ausgleich von 1867 und die k.u.k. bewaffnete Macht, in: Peter Berger (Hrsg.), Der österreichisch—ungarische
