Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1146 SOMOGYI ÉVA Körber a birodalmi egységet, az összbirodalom eszméjét védelmezte, mint bürokrata elődei az elmúlt félszázadon át, a magyarok elkülönülési szándéka ellenében. Vallja, hogy az osztráknémetség a birodalmi egység letéteményese, az osztrák nemzeti tudat hordozója, ahogy érveltek liberális elődei is. S a 19. századi axiómák a 20. század hajnalán is igazak maradtak, ahogy az a tétel is, hogy Magyarországon a magyarság a honvédséget, Ausztriában az osztráknémetség a Reichswéhrt tekinti nemzeti seregnek. S e vitathatatlan realitásban gyökerezik Körber támadásának vehemenciája. Amit Magyarországon a magyar vezérleti és vezényleti nyelv, a nemzeti jelvények használata jelent (tehát a nemzeti szuverenitás teljesebbé és annak evidenssé tételét, hogy a magyar az uralkodó nemzet a magyarországi nemzetiségek felett); ugyanezt jelenti Ausztriában a megbonthatatlan egységű, a változatlan német vezetésű közös hadsereg fenntartásának igénye. A közös birodalmi hadsereget kell fejleszteni, nem a Landwehrt. Hiszen a Landwehrben éppúgy megkérdőjeleződik a németség vezető szerepe saját nemzetiségei felett, mint a közös hadseregben a magyarság hegemóniája a magyarországi nemzetiségek felett. Nem, vagy nemcsak a honvédtüzérség felállítását támadja Körber, hanem az osztrák Landwehr erősítését is, ahol a csehek ma vagy holnap követelik a cseh vezényleti nyelvet, ahogyan a horvát nyelv uralkodik a honvédség horvát ezredeiben. Welserheimb a katonai tanácskozáson még leplezetlenül kimondja, hogy a parlamenti pártok a Landwehrt legszívesebben föderalista alapon szerveznék.177 Többé ez a mondat nem hangzik' el, de Körber aggodalmaiban ott kísért. És ha a katonai követelés Magyarországon politikai program, mozgósító, pártokat összetartó jelszó, vélt és valódi sérelmek levezetője, — Ausztriában, ahol a belső viszonyok jóval bonyolultabbak voltak, éppúgy szükség volt a katonai követelések hasonló szerepére. Körbernek táplálnia kellett az osztráknémetség egyre fogyatkozó osztrák nemzeti önérzetét, a Gesamtstaathoz tartozás tudatát, s a Gesamtstaat védelme a „magyar fenyegetéssel" szemben ennek a tudatnak nagyon is alkalmas tápszere volt. A honvédtüzérség epizódja egyetlen dolgot mutat: ha megváltoztak is a dualizmus évei alatt az ellentmondások formái, ha a honvédség a birodalom megbízható támasza lett is, a gondok forrása ugyanaz maradt: a rendszer Ausgleich von 1867. Vorgeschichte und Wirkungen, Wien 1967, 122. A Landwehr tüzérséggel való ellátása azonban már 1906-ban elkezdődik. L. au. Vortrag des GKM. 1906. március 9. Nr. 1649 KA. MKSM. Präs. 4—3/1/1906. Ah. E. 1906. március 13. Uo. 177 Igen jellemző, hogy 1868-ban, a Landwehrről szóló törvény kidolgozásakor Khuen akkori közös hadügyminiszter naplójában így határozta meg a közös hadsereg, ill. a két Landwehr jellegét: „Die Landwehr beider Reichshälften müsse einen nationalen Anstrich bekommen, die Hauptarmee jedoch einheitlich sein." (Kiemelés 5. É.) Idézi: Wagner: Geschichte des Kriegsministeriums, 47. Welserheimb osztrák honvédelmi miniszter az uralkodó elnöklete alatt tartott 1904. március 29-i katonai tanácskozáson, I. 157. sz. jegyzetet.
