Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1144 SOMOGYI ÉVA megteremtését, vagy megtagadjuk. De akkor történjék bármi, álláspontunkhoz ragaszkodnunk kell. Mert semmi sem veszélyesebb annál, mint hogyha az ellenzék vívja ki a kormány kívánságát. A katonai tanácskozás a vezérkari főnök és a közös hadügyminiszter nyilatkozatai következtében, az osztrák honvédelmi miniszter bizonytalankodó óvásai ellenére, Tisza elgondolását támogató szellemben zárul. A vitát az osztrák miniszterelnöknek az uralkodóhoz intézett felterjesztése váltja ki. Körber feliratában, majd az uralkodó elnöklete alatt tartott két egymást követő közös minisztertanácson utasítja el a „megengedhetetlent".16 9 Az osztrák lakosság — vallja —, a közös hadsereget tekinti a külellenség elleni véderőnek. „Ez a nézet az egész Monarchiát magába foglaló osztrák állameszméből táplálkozik." Magyarországon azonban — írja teljes joggal — az osztrák állameszmének nincsenek mély gyökerei. „Magyarországon a honvédséget tekintik nemzeti seregnek, s vitathatatlanul nagyobb rokonszenvet éreznek iránta, mint a közös hadsereg iránt." A magyarok törekvéseit a honvédség fejlesztésére aligha lehet félreérteni. És az osztrák kormány nem vezetheti félre népét. „A dualizmus Ausztriában sem lett olyan erős fennállásának harminchét esztendeje alatt, hogy az önálló magyar hadsereg megteremtésének súlyos próbáját kiállja. Márpedig itt (ti. Ausztriában) a honvédtüzérség felállítását mindenki az önálló magyar hadsereg születésnapjának fogja tekinteni."170 Aligha kell ezek után Körber rémlátomását tovább vezetni: az önálló hadsereg perszonálunióra, s a birodalom mindkét felében azon szélsőséges pártok uralmára vezet majd, amelyeknek legfőbb céljuk a Monarchia szétrobbantása. A távoli víziónál talán reálisabb a pillanatnyi veszedelem: Ausztriában azt fogják gondolni, hogy az osztrák kormánynak nincsen befolyása a Monarchia sorsának alakulására, hogy a dualizmus harminchét évében azért költöttek óriási összegeket a katonaságra, hogy megteremtsék az önálló magyar hadsereget. Itt nem magyar ügyről van szó, Tisza bajlódásáról parlamenti ellenzékével. Végre nyugalmat kell teremteni s nem felkavarni a kedélyeket újabb és újabb követelésekkel. „A Monarchia legalább átmeneti nyugalma napjainkban elengedhetetlen feltétele annak, hogy ha ez egyáltalán lehetséges, fenntarthassuk a jelenlegi államjogi kereteket. Amíg azonban Magyarországon újabb és újabb katonai követelésekkel lépnek fel, amelyek ráadásul olyan félreérthetetlen formában jelentkeznek, mint a honvédtüzérség felállításának igénye, Ausztria hallani sem akar a kiegyezés megújításáról és a közösség semmi más formájáról sem."171 Tisza a minisztertanácson támadó védekezésre rendezkedik be. A két Landwehr egyidejű fejlesztését javasolja — mondja a magyar miniszterelnök —, amit katonai 169 Körber felterjesztése a császárhoz 1904. április 2. KA. MKSM; Präs. 12—3/4/1904; GMR. 1904. április 23. GMCZ. 444/b; 1904. május 5. GMCZ. 445/b. 170 Körber felterjesztése a császárhoz 1904. április 2. Ld. 169. jegyz. 171 GMR. 1904. április 23. GMCZ. 444/b.
