Századok – 1985

Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105

A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1141 egyezik meg, hogy a 125 ezres újonclétszámot provizórikusnak tekinti, csupán a következő évre érvényesnek. A következő napok, hetek alkudozásaiban Fejérváry egyértelműen szembekerül Széli miniszterelnökkel, aki megpróbál együttműködni saját pártja opponáló tagjaival (Apponyi csoportja) és közvetíteni a kormány és Fejérváry között. Fejérváry nem vesz részt a magyar belső harcokban, viszont a magyar belpolitika különböző csoportjai közti alkudozásokról (Széli, Andrássy, Tisza) napról napra, 1903 januárjában szinte óráról órára referál Bolfrasnak. Bolfras a közvetítő a király felé, de nyilván van autonóm funkciója: a hadsereg érdekeit védi az országos kormányokkal szemben.16

0 1903 januárjában azután az egész póttartalékos behívás tervet elejtik, mégpedig mindkét kormány ellenállása miatt. A magyar parlamentben elindul a katonai követelések áradata, hogy ti. a magyar hadseregben, mint a közös hadsereg kiegészítő részében, a „magyar jelleg jobban kidomboríttassék", ami végül is a 30 éve kormányzó liberális kormány bukásához vezet. Néhány ízben sor kerül minimális mennyiségű póttartalékos tényleges szolgálatra történő behívására,16

1

az újonclétszámemelést azonban 1912-ig nem sikerül megvalósítani. Az események jól ismertek, nem az volt a célunk, hogy azokat felidézzük. Hanem hogy rámutassunk: a hadseregfejlesztés, az újonclétszámemelés az a terület, ahol a közös kormányzat nem tudja akaratát az országos kormányokra kényszeríteni. Sem 1902-ben, sem 1903-ban nem sikerül az újonclétszámemelést keresztülvinni, s aztán még egy évtizedig. A Monarchia katonai vezetésében sok az abszolutista elem. A két honvédelmi miniszter folytonosan szemben áll saját kormányával. Fejérváry úgy referál Bolfrasnak 1903 első felében a magyar belpolitika sakkhúzásairól, mint valami Pesten tartózkodó előkelő idegen. Ő nem megy el pártértekezletekre, a magyar pártküzdelmek felett áll, de tegeződő, baráti hangú levelet ír Bolfrasnak a pesti történésekről. Fejérváry éppúgy, mint az osztrák honvédelmi miniszter, az egész véderővita folyamán közvetlen kapcsolatban áll Bolfrasszal s rajta keresztül a császárral; ez bármely más reszortminiszter esetében elképzelhetetlen lett volna. A császár személyes pressziót gyakorol az országos kormányokra. Tárgyal a katonai miniszterekkel, aztán „közös minisztertanáccsal" úgy, hogy jegyzőkönyv híján a kormányok kezében nem marad semmiféle jogbiztosíték, amelyre később maguk is hivatkozhatnának. (Közös minisztertanácsot 1902—1903 válságos korszakában másfél évig nem hívnak össze.) Mindez a hadügyi vezetés abszolutista vonásait mutatja. De ettől a katonai létszámemelést nem sikerül keresztülvinni. A következő években a változatlan újonclétszám megszavazása is a legnagyobb gondba ütközött, s 160 Correspondenz mit Baron Fejérváry, ad Wehrvorlage ex 1902, deren Obstruirung im ung. Reichsrat. Berufung Grafen Tisza und Grafen Khuen's, des letzteren Verhandlung mit der Opposition, Rüchkstellung dieser Vorlage bei Forderung des alten normalen Rekrutenkontingentes. KA. MKSM. Präs. 82—1/9/1903. 161

A GMR. 1904. november 18. GMCZ 448 hozzájárulását adja, hogy az 1888. évi vonatkozó törvény alapján póttartalékosokat hívjanak be tényleges szolgálatra a Monarchia délkeleti határai védelmére. 5 Századok 1985/5 -6