Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1142 SOMOGYI ÉVA korszakunk végén 1907-ben a hadügyminiszter kijelenti: az újonclétszámemelés mint cél fennmarad, de nincs remény arra, hogy azt a közeljövőben keresztül lehessen vinni. Ezért nem marad más hátra, „mint, hogy a hadsereg halaszthatatlan fejlesztését a jelenlegi újonclétszám keretei közt hajtsuk végre".16 2 A honvédtüzérség ügye Az újonclétszámemelés próbálkozásait 1904—1905-ben a kibontakozó magyar válság hosszú időre kilátástalanná tette. A létszámemelés ügye a közös minisztertanácson fel sem merült többé. A korábbi újonclétszám megajánlása, a költségvetési provizórium megszavaztatása lett a kormányok legfőbb gondja. A létszámemelés terve arra mindenesetre alkalmas volt, hogy a parlamentek megfogalmazzák a maguk katonai követeléseit: a szolgálati idő csökkentésének programját elsősorban az osztrák parlament, s a „nemzeti vívmányokét" főként a magyar. Már 1903 őszén a magyar liberális párt egy 9 tagú csoportja katonai programot dolgozott ki, amellyel — úgy hitte —, levezetheti az immár a kormánypártban is növekvő nemzeti elégedetlenséget. Az ún. 9-es bizottság katonai programját több vonatkozásban elfogadva bízta meg Ferenc József 1903 őszén Tisza Istvánt kormányalakítással.16 3 A katonai vezetésnek legalább egyes tagjai, főként Pitreich közös hadügyminiszter, úgy látták, hogy a magyar 9-es bizottság programja a lényeget, ti. a hadsereg egységét, nem veszélyezteti. Pitreich utólag is azt vallotta: „Ha valamennyi tényezőt objektíven szemléljük, akkor ezek a törekvések a katonailag megengedhető határok között maradtak.'46 4 Tulajdonképpen ezért kerülhetett sor arra, hogy Tisza egy másik javaslata, amely nem volt része a kilences bizottság programjának, s amely nem a közös hadseregre, hanem a honvédségre vonatkozott, a közös minisztertanács elé kerüljön. Tisza 1904 tavaszán honvéd tüzérezredek felállítását kérte az uralkodótól. Ismeretes, hogy 1868-ban, a közös hadsereg érintetlenül hagyása mellett sor került a honvédség — illetőleg a dualista paritás kedvéért Ausztriában a Landwehr — felállítására. A magyar vezérleti nyelvű és bizonyos fokig a felelős magyar honvédelmi miniszter főhatósága alatt álló honvédséget azonban csak gyalogsággal és lovassággal látták el, s ezt a túlzottan is magyar szelleműnek vélt csonka hadsereget inkább belső karhatalmi szerepre szánták, mintsem a Monarchia tényleges védelmi erejének.165 162 A közös hadügyminiszter az osztrák honvédelmi miniszterhez 1907. június 3. KA. MKSM. Präs. 33—1/41/1907. 143 Dolmányos: A magyar parlamenti ellenzék, 266—268. Heinrich Pitreich: Meine Beziehungen zu den Armeeforderungen Ungarns verbunden mit der Betrachtung dermaligen internationaler Situation, Wien Leipzig 1911. 164 Pitreich Bolfrashoz 1905. december 31. Nr. 85. 14. KA. MKSM. Präs. 82—1/2/1906. 165 1868: XLI. tc. szerint a honvédség a honvédelmi miniszter és a honvédség főparancsnoka alá volt rendelve. Ez utóbbit az uralkodó nevezte ki. A honvédség vezérleti nyelve a magyar, ill. Horvátországban a
