Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1140 SOMOGYI ÉVA belpolitikai okok miatt. Az osztrák kormány azt kívánná, hogy az egész hadseregfejlesztési programot minden várható anyagi kihatásával az országgyűlések elé tárnák, ám ezt a császár elutasítja: a közös költségvetés a delegációk hatáskörébe tartozik, az országos parlamentek előtt legfeljebb mellékesen lehet megemlíteni a terveket. A közös kormányzat kénytelen a korábbi újonclétszám egyéves meghosszabbításával megelégedni. Az egykorúan és a történeti irodalomban is sokat idézett 1901. november 29-i minisztertanáccsal kapcsolatban a következőket kell megjegyezni: a minisztertanácsot rendkívül körültekintően készítik elő, a császár és király személyesen is megkísérel befolyást gyakorolni az országos kormányokra — eredménytelenül.15 5 Az országos kormányok a hadseregfejlesztési program parlamenti beterjesztésére sem vállalkoznak. Még szó sincs a magyar ellenzék hadseregellenes fellépéséről. Körber és Böhm-Bawerk elutasítóbb, mint Széli és Lukács, a két kormány egybehangzóan foglal állást a közös kormányzat terveivel szemben. Viszont a két honvédelmi miniszter saját kormánya tehetetlenségét kárhoztatva a birodalmi érdeket: a hadseregfejlesztést pártolja. Minthogy az 1901. végi minisztertanács eredménytelenül zárul, 1902 tavaszán elhatározzák, hogy a létszámhiányt a póttartalékosok három legfiatalabb évjáratának tényleges szolgálatra történő behívásával próbálják pótolni.15 6 Fejérváry Géza honvédelmi miniszter 1902. október 16-án törvényjavaslatot terjeszt a magyar parlament elé, amely érvényben hagyja a korábbi létszámkeretet, de felhatalmazást kér 20 000 póttartalékos behívására. A magyar parlamentben olyan elementáris erővel tör ki az obstrukció, hogy Fejérváry a kormánypárt tagjaira sem hagyatkozhat.15 7 Bécsbe megy, s miközben a három katonai miniszter egymás közt, majd a császár elnöklete alatt tanácskozik a javaslat esetleges módosításáról, kiderül, hogy azt az osztrák parlament is elfogadhatatlannak tartja.158 1902. november 1-én „kvázi" minisztertanácsot tartanak a létszámemelés ügyében.15 9 A tanácskozáson a 3 közös miniszter, a vezérkari főnök, a két országos pénzügyminiszter és a két honvédelmi miniszter vesz részt, de jegyzőkönyvet nem vezetnek, a tanácskozásról csak utólagos feljegyzés készül. Fejérváry indítványát vitatják, aki 6 ezer póttartalékost akar behívni és az újonclétszámot 125 ezerre emelni, mégpedig 10 éves időtartamra; ezáltal nem zárnák ki, hogy a 10 év folyamán újabb létszámemelésre kerüljön sor, viszont az évenként ismétlődő parlamenti harcot, a 125 ezres létszámmal megelégedve, elkerülhetnék. A miniszteri értekezlet végül is abban ,ss GMRProt. 1901. november 29. GMCZ. 434. A minisztertanácsot előkészítő hadügyminisztériumi tanácskozás: KA. KM. Präs. 26—1/8/1901. 156 GMR. 1902. április 3. GMCZ. 438. 157 Dolmányos István: A magyar parlamenti ellenzék történetéből 1901—1904, Budapest 1963,159. 158 A Revision der Wehrgesetz 1902—1903 aktái összegyűjtve: KA. MKSM. Präs. 82—1/1,2, 3,4, 6/1903. 159 Verlauf der Verhandlungen über das eingereichte Gesetz betreffend die Heranziehung von 20.000 Mann der Ersatz-Reserve zur dreijährigen präsenten Dienstleistung 1902. november 1. KA. MKSM. Präs. 82—1/1/1902.
