Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1139 Ferenc Ferdinánd 1896-ban Radetzky seregét siratta, ekkor készült el az olasz forradalmakat vérbe fojtó Radetzky szobra a bécsi Ringen. S a közös hadsereg félszázad múltán is az „idegen hatalom" jelképe maradt: az ország belső önállóságának csorbítója és az önálló magyar nagyhatalmi igények korlátozója. A dzsentri szellemű középosztály biztos előmenetelének, katonai karrierjének gátját látta benne,149 az egyszerű ember apái, dédapái szabadságküzdelmének elfojtóját. A megalázó katonaélet az idegen hadsereg, a német vezényszó még gyűlöletesebbé tette. És a közös hadsereg nemcsak az ilyenfajta nemzeti sérelem terrénuma volt, hanem az az intézmény, ahol a magyarországi román, szlovák paraszt számára érzékletessé váltak a magyar uralom korlátai. „A közös hadseregben nem gondoskodnak arról — panaszkodik a katonai programmal ellenzéki pártot szervező Apponyi Albert gróf —, hogy a katonai nevelés által a magyar szellem és a hazafias érzés, a magyar államhoz tartozás tudata ébren tartassék."15 0 A közös hadsereg elleni oppozíció a teljesebb nemzeti önállóság és a korlátlanabb nemzeti hegemónia törekvéseit egyaránt szolgálta.15 1 Mindez a magyar történetírásból jól ismert. Kevésbé, hogy az új véderőtörvény kidolgozása éveiben (1896-tól) a két országos kormány még együtt lépett fel a hadseregfejlesztés, az újonclétszámemelés túlzottnak minősített igényei ellen, s hogy három évi huzavona után 1898 végén Beck rezignáltán állapítja meg: az egészben az a legszomorúbb, hogy egyáltalán nem lehet tudni, hogy ez a helyzet meddig tart, és hogy esetleg évekig a korábbi újonclétszám ideiglenes meghosszabbításával kell megelégednünk.152 1899-ben egy katonai tanácskozás határozata alapján a hadügyminiszter az 1896. évihez viszonyítva csökkentett újonclétszámemelési tervet terjeszt a minisztertanács elé. Ismét mindkét kormány elismeri a létszámemelés és általában a hadseregfejlesztés fontosságát, de az osztrák parlament működésképtelensége miatt sem 1899-ben, sem 1900-ban nem terjesztik a parlamentek elé a tervet.15 3 1901 végén az uralkodó és a katonai miniszterek elkeseredett képet festenek a birodalom katonai helyzetéről.15 4 Az 1890-es évek eleje óta a Monarchia hadserege jelentősen elmaradt más nagyhatalmakétól, ezért a birodalom fokozatosan elveszíti jelentőségét mint diplomáciai partner. Németország egyre kevésbé számít a Habsburg Monarchiára. Az országos kormányok mégis keresztülvihetetlennek tartják a létszámemelési javaslatot pénzügyi, s különösen Körber osztrák miniszterelnök 140 A magyarság az összmonarchia lakosságának kb. 20 %-át adta, a közös hadsereg tisztikarának azonban csak 9,7%-át. Rothenberg: The Army, 127. 150 Apponyi Albert: Emlékiratai, Bd. 2, Budapest 1934, 63—64. 151 Hanák Péter (Hrsg.) Magyarország Története 1890—1918, Budapest 1978, 520—523. 152 L. 137. sz. jegyzetet 153 A császár elnöklete alatt tartott katonai tanácskozás 1899. március 7. KA. MKSM. Präs. 20—1/1/1899. GMR. 1899. június 29. GMCZ 415; 1899. november 15. GMCZ. 417. 154 GMR. 1901. november 29. GMCZ. 434.
