Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1138 SOMOGYI ÉVA tartotta a tervet, mégis ez szolgált a vonatkozó tárgyalások alapjául, és ezt terjesztették a közös minisztertanács elé.14 3 A 1896—97. évi közös minisztertanácsokon mindkét kormány elvi hozzájárulását adta a létszámemeléshez, de törvényjavaslatokat nem terjesztett a parlamentek elé.14 4 Pedig a hadseregfejlesztés szükségét Lajtán innen és túl a kormányok feltétlenül elismerték. A Monarchia nagyhatalmi helyzete és az ehhez szükséges katonai erő olyan evidencia volt, amit senki sem kérdőjelezett meg: „Egyetlen miniszter sem zárkózhat el a felelősség elől, ami a Monarchia nagyhatalmi helyzetéből következően reá háramlik.'44 5 Csakhogy az 1890-es évek közepétől a Monarchia mindkét felében olyan bizonytalan belpolitikai helyzet alakult ki, hogy egyik ország kormánya sem vállalkozott a hadseregfejlesztés, illetőleg az ezzel járó nagyarányú kiadások parlamenti beterjesztésére. A kormányoknak, ha létezni akartak, dönteniök kellett; mégpedig nem is arról, hogy a súlyos akadályokba ütköző teendők közül melyikre vállalkozzanak, hanem hogy mivel odázzák el vagy tegyék szebbé önnön bukásukat. 1896-ban Badeni osztrák miniszterelnök a létszámemelés kilátástalanságát látva, a gazdasági kiegyezéssel próbálkozott. A közös minisztertanácson azzal érvelt, hogy Ausztria és Magyarország gazdasági kapcsolatainak rendezetlensége legalább akkora presztízsveszteség a Monarchia számára, mint az újonclétszámemelés időleges elhalasztása.14 6 Magyarországon még kilátástalanabb volt a katonai létszámemelés dolga. Itt nem az okozott gondot, mint Ausztriában. Ott a belső nemzeti problémák miatt a kormánnyal szemben álló ellenzék a kormány bármilyen javaslatára eleve obstrukcióval válaszolt. Magyarországon éppen a közös hadsereg volt az ellenzék támadásának egyik célpontja. A magyarság ellenszenve a közös hadsereg iránt jól ismert. A német nyelvű, osztrák szellemű közös hadsereget a magyarság idegennek érezte; Jellacic, Haynau serege jogutódjának és nem is oktalanul. Hiszen ezekben az években tárgyalta a közös minisztertanács az 1855. évi katonai büntetőtörvénykönyv reformját, és nagyon kis lépésekben sikerült az abszolutizmus korát ebben a vonatkozásban meghaladnia.14 1 A trónörökös 1896-ban azt írta Beck vezérkari főnöknek: „A hadsereg nemcsak arra szolgál, hogy a hazát az idegen ellenséggel szemben védelmezze. Fő feladata, hogy óvja és fenntartsa a trónt, és leküzdjön mindenfajta belső ellenséget."148 143 Comissionelle Beratung 1896 január 18—19. KA. KM. Präs. 26—1/5/1896. 144 GMR 1896. augusztus 29. GMCZ. 393; 1896. augusztus 30. GMCZ. 394; 1896. szeptember 18. GMCZ. 295. 145 Fogalmazta meg Széli magyar miniszterelnök GMR. 1896. június 26. GMCZ. 415. 146 GMRProt. 1896. augusztus 29. GMCZ. 393. 147 GMRProt. 1896. augusztus 29. GMCZ. 393. Grundsätze für eine neue Militärstrafprozessordnung 1896. február 29. Nr. 5757/1895. KA. KM. Präs. 28—3/2/1896. 148 Franz Ferdinand Beckhez 1896. május 6. Glaise-Horstenau: Beck, 475.
