Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1128 SOMOGYI ÉVA többségében tartalmukban, alaphangulatukban, szerkezetükben, néhányszor stiláris fordulataikban is összecsengtek a delegáció előtt elmondottakkal.10 0 Természetesen minden esetben mindkét fórumon azonos az, amit a külügyminiszter a Monarchia szövetségi kapcsolatairól, külpolitikai ténykedéseiről (krétai, macedón rendezés stb.) elmond. Eltérés leginkább a szövetségesekkel időről időre felmerülő konfliktusokról szóló tájékoztatóban mutatkozik. A delegáció előtt nem esik szó az orosz szövetség fenntartásának gondjairól, különösen létének első esztendeiben (bár erről a minisztertanácson is alig). Az olaszokkal kiéleződő konfliktus azonban a közös minisztertanácson 1903-tól kezdődően félreérthetetlenül szerepel, a delegáció előtt a külügyminiszter mindig olasz kollégájával folytatott tanácskozásáról számol be (Visconti-Venostával 1897-ben, Tittonival 1904-ben és 1905-ben. Majd Aehrenthal szintén Tittonival folytatott tárgyalásról 1907-ben), tehát éppen arról, hogy keresik és időről időre megtalálják az együttműködés módját. Jellemző, hogy Goluchowski 1906 szeptemberében minisztertársai előtt Olaszország fokozódó fegyverkezéséről beszél, különösen tengeri hadereje fejlesztéséről. Ez az aktivitás politikai területen is érezhető. Azok a hírek, amelyek Dalmáciából érkeznek hozzá, veszélyes propagandatevékenységről számolnak be, ami Albániára, Szerbiára és Montenegróra is kiterjed, és a Monarchia határait sem tartja tiszteletben. Itt pedig kétes elemek segítik hatékonyságát.101 A delegáció előtt, ha beszél is Goluchowski az olaszokkal mutatkozó konfliktusról, azt mindenkor felelőtlen elemek idézik elő. A kormányok között zavartalan az együttműködés. „A viszálykeltésre irányuló kísérletek hajótörtést szenvednek egyrészt mindkét fél abbeli becsületes fáradozásán, hogy a néha-néha előforduló elkedvetlenedések mentől elébb elenyésztessenek, másrészt pedig az olasz királyi kormány korrekt magatartásán, mely folyton arra törekszik, hogy a szövetségi hűséget lojálisán kimutassa".10 2 Hasonlóképpen a kormánnyal való együttműködés lehetőségét hangsúlyozza 1906 decemberében a hivatalba lépő Aehrenthal is: „A kormányok közötti jó viszony meg fogja nekünk könnyíteni a — sajnos — gyakrabban előforduló incidenseknek egész nyugodtsággal való elintézését és a némelykor mindkét részen ideges és félrevezetett közvélemény felvilágosítását."10 3 Ha esetenként van is eltérés a külügyminiszter minisztertanácsi és delegációs beszéde között, mégis úgy érezzük, hogy a minisztertanácsi jegyzőkönyv és benne a külügyminiszter külpolitikai expozéja egy „legalázatosabb felterjesztés" — amelyben a külügyminiszter kéri az uralkodót, hogy az itt elmondottakat a delegáció előtt is megismételhesse. 100 A delegáció előtt elmondott külpolitikai expozét közlik a napilapok, ill. a magyar közösügyi bizottság (delegáció) 1901. június 11-i ülése határozata alapján az osztrák delegációban elhangzott külügyi expozé hivatalos magyar fordítását közzéteszik a magyar delegáció „Irományai"-ban. Továbbá: Sammlung der Allerhöchsten Aussprachen und Exposés der Minister 1897—1918. HHStA. PA. I. K. 429. IV. 101 GMRProt. 1906. szeptember 29. GMCZ. 459. 102 1906. június 11. Közösügyi Bizottság Irományai, Budapest 1906, 19—38. 103 1906. december 4. Közösügyi Bizottság Irományai, Budapest, 1907, 18—25.
