Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1129 A közös minisztertanácsi külpolitikai beszámoló „expozé" jellege magától értetődik: tájékoztatás az és nem valamifajta véleménycsere elindítója. Az esetek többségében senkinek sem jut eszébe reagálni arra, amit a külügyminiszter elmond, további érdeklődés, kérdés formájában sem. Sőt, a külügyminiszter, amint befejezte beszámolóját, azonnal áttér saját tárcája költségvetésére, közbeszólásra időt sem hagyva. 1903-ban a mürzstegi egyezmény, 1904-ben a Goluchowski—Tittoni tárgyalás alkalmával a két miniszterelnök a beszámoló végeztével megjegyzi, hogy helyesli a külügyminiszter eljárását,10 4 más alkalommal ilyen formális egyetértési nyilatkozatra sem kerül sor. Hogy a közös minisztertanács mennyire nem a külpolitika vitafóruma, azt jól példázza az éppen idézett 1903. évi nevezetes minisztertanács. Itt Goluchowski az osztrák—orosz együttműködés, a balkáni béke nagy eredményének jellemzi az éppen megkötött mürzstegi egyezményt — amire a hadügyminiszter egyetlen kéréssel válaszol, időben értesítsék, ha a Balkánon mégis fegyveres beavatkozásra kerülne sor ... A költségvetést tárgyaló minisztertanácsnak kialakult koreográfiája van. A külügyminiszter beszél a külpolitikáról, s aztán áttérnek az érdemi, költségvetési vitára, itt más természetű vitának, sőt annak, hogy a külügyminiszteren kívül bárki más külpolitikáról szót ejtsen, nincsen helye. Nem mintha a közös kormányzat többi tagjának és a minisztertanácson időről időre megjelenő vezérkari főnöknek nem volna véleménye a birodalom nemzetközi helyzetéről, s annak alakíthatásáról. Hogy ez felszínre jusson, arra speciális tanácskozások, nem a nagyon is a közvéleménynek szánt, a delegációt előkészítő minisztertanácsok nyújtottak alkalmat. Mert azért külpolitika más alkalommal is szóba kerülhetett a közös minisztertanácson. 1897-ben, a rendkívüli katonai hitel tárgyalásakor a magyar miniszterelnök megkérdezte, hogyan lehetséges, hogy bár Olaszországgal szövetséges viszonyban állunk, oly sürgőssé vált a déli határok védelmének megerősítése. A hadügyminiszter, majd Goluchowski azt válaszolta, amit egy delegációbeli interpellációra is felelhetett volna: a jelenlegi olasz kormány szövetségesi hűségében természetesen nem kételkedhetünk, de a kormányok megbukhatnak. Kállay azonban kilépett a sajátos szereposztásból, szinte cáfolta azt, amit előtte miniszter kollégái állítottak: Olaszországnak hosszú idő óta olyan aspirációi vannak a Balkán nyugati részén — mondotta —, amelyek keresztezik a mi törekvéseinket. Kikötőket akar elfoglalni, ami által az Adria zárt tengerré válna, s ezt a Monarchia semmi esetre sem engedheti.105 (Ez az első alkalom, hogy minisztertanácson a Dreibund fenntartásának gondjairól nyíltan szó esik.) Amikor a közös minisztertanácsban nem az ünnepi külpolitikai tájékoztató hangzik el, hanem valamilyen konkrét intézkedés kapcsán merülnek fel — mintegy utalásszerűén — külpolitikai problémák: rendkívüli hitelmegajánlások (mint a fenti 104 GMRProt. 1903. november 19. GMCZ. 439; 1904. április 15. GMCZ. 441. 105 GMRProt. január 29. GMCZ. 397.
