Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1123 így volt ez akkor is, ha hamarosan kiderült, hogy nem is olyan egyszerű fenntartani a szövetséget. Az orosz kormány eltűrte, hogy a sajtó hecckampányt indítson a Monarchia boszniai jelenléte miatt, fegyvert szállított az okkupált tartományokkal határos Montenegróba. És Goluchowski kilátástalannak, a Monarchia nagyhatalmi helyzetével össze nem egyeztethetőnek látta, hogy folytonosan figyelmeztesse az oroszokat, tiltakozzon az orosz sajtó szövetség-ellenes kijelentései, az orosz konzulátusok balkáni viselt dolgai ellen.8 4 De teljesen passzív magatartást sem tanúsíthatott, mert akkor úgy tűnt volna, mintha önként lemondana balkáni szerepéről. — A középutat választotta, ha csak lehetősége volt erre. 1900-ban Oroszország megpróbálta korlátozni a Monarchia mozgási szabadságát az okkupált területen. Tiltakozott a Szarajevó—Mitrovica—Uvac vasútépítési terv ellen. 1900 novemberében az orosz ügyvivő, Budberg báró megjelent a Ballhausplatzon, és kijelentette, hogy a terv nyugtalanságot keltett Szerbiában és Montenegróban. Az új vasútvonal megváltoztatná a balkáni státus quot, s így sérti a 97-es megállapodásokat. Aztán a bécsi orosz követ, Kapnist is megismételte az orosz óvást. Goluchowski ugyan tiltakozott. A berlini szerződés XXV. pontja szerint a Monarchiának joga van vasutat építeni a Szandzsákban, ennek semmi köze a szerződéshez. De a szandzsák vasút terve mégis megfeneklett (ha nem is csak az orosz ellenkezés okán), s a vasútügy semmiképpen sem erősítette Ausztria és Oroszország barátságát. Minthogy azonban Oroszország diplomáciai és katonai erejét a század elején a távolkelet kötötte le, magának is szüksége volt a balkáni nyugalomra. A Monarchiával való tevőleges együttműködésre a század első éveiben a macedón kérdésben került sor. Macedóniát a San Stefano-i béke Bulgáriának juttatta, de valójában török birtokban maradt. Az 1895—97. évi macedón felkelést a törökök leverték, és nem hajtották végre a nagyhatalmak diktálta reformokat. Borzasztó állapotok uralkodtak az országban. Az anyaországban felfegyverzett bolgár, görög és szerb „bandák" gyilkolták a mohamedán törököket és gyakran egymást is. 1902—1903 fordulóján Lamsdorff Bécsben találkozott Goluchowskival, és megegyezett vele a macedón reform alapelveiről,8 5 amit aztán 1903 őszén a mürzstegi egyezményben öntöttek végleges formába. Az egyezmény Goluchowski korábbi balkáni koncepciójának felelt meg: egyrészt igyekezett fenntartani és erősíteni a szultán tekintélyét Macedóniában, tehát meggátolni az autonóm Macedónia megszületését, másrészt az új adminisztráció Beck évi jelentéseit: Denkschrift des Chef des Generalstabes über die allgemeinen militärischen Verhältnisse zu Ende des Jahres 1898 KA. MKSM. Präs. 25—1/1/1899; zu Ende des Jahres 1899 KA. MKSM. Präs. 25—1/1/1900. 84 Goluchowski a császárhoz 1898. október 20. Walters: Unpublished Documents, 3. rész in: The Slavonic and East European Review 32. Nr. 78 (1953) 193—195. 85 Goluchowski Aehrenthalhoz 1903. január 2. K.u.k. Ministerium des Äussern. Diplomatische Aktenstücke über die Reformaktion in Mazedonien 1902—1906, Wien 1906. 7.
