Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1124 SOMOGYI ÉVA törekedett a nemzetileg egységes vilajetek szervezésére, amivel legalábbis átmenetileg sikerült elviselhetővé tenni a Macedóniában élő keresztények helyzetét. A mürzstegi egyezmény a szövetségi politika sikere volt. 1903-ban az oroszosztrák együttműködés olyannyira harmonikus volt, hogy azt a belgrádi események sem zavarták meg. 1903 nyarán szerb tisztek meggyilkolták Sándor királyt, és helyette a kifejezetten oroszbarát Peter Karagyorgyevicsot ültették trónra. Oroszország azonban nem akart a lázadó tisztek segítségére sietni, beleavatkozni a szerb eseményekbe. Mindkét nagyhatalom kinyilvánította, hogy a királygyilkosság és a forradalom kellemetlen és veszélyes dolog, de elismerték a szerbek önálló döntési jogát és az új királyt. 1904 februárjában kitört az orosz—japán háború, és az oroszok a Monarchia tudtára adták, hogy a nyugati határról nagyszámú katonát szállítottak a távolkeleti frontra. A Monarchia kapott az alkalmon, a baráti közlésre baráti gesztussal felelt. Elismerte, hogy a galíciai csapatlétszám egy korábbi politikai helyzet követelményeinek felelt meg. Maga is átcsoportosította, mégpedig az olasz határhoz, katonai erejének számottevő részét. 1904. október 15-én Oroszország és a Habsburg Monarchia semlegességi szerződést kötött arra az esetre, ha valamelyikük közvetlen provokáció nélkül háborúba keverednék egy harmadik hatalommal. Ez a megállapodás nem terjedt ki a Balkánra, az azzal összefüggő kérdéseket — úgy döntöttek — esetről esetre rendezik majd. Azonban a Monarchia megvallottan számított Olaszország fegyveres fellépésére, s ezért köteleségének érezte, „hogy viszontbiztosítsa magát, amint Oroszországnak is érdeke, hogy nagyobb mozgási szabadságot biztosítson magának (tekintettel azokra a rendkívül súlyos eseményekre, amelyek jelenleg a távolkeleten zajlanak)".86 A semlegességi szerződés az orosz—osztrák együttműködés vitathatatlan tetőpontja volt. A kapcsolatokat majd a balkáni államokkal kötendő kereskedelmi szerződés ügye árnyékolja be, a Monarchia autokratikus fellépése Szerbia ellen. Az osztrák kormány a hármasszövetséget mindenkor külpolitikája alapjának tekintette, a Németországgal való jó viszony magától értendő alapja az osztrák külpolitikának. A két ország barátsága „oly mélyen beivódott mindkét ország lakossága legszélesebb tömegeibe, hogy az már majdnem második természetévé vált" mondja Goluchowski a delegáció előtt.8 7 És így nyilatkozik Vilmos császár is: bármennyire javultak is kapcsolatai Oroszországgal, ha Oroszország kétségbevonná a Monarchia jogait a Balkánon, akkor Németország teljes határozottsággal szövetségese, azaz a Monarchia mellé állna.8 8 Mégis, Németország javuló kapcsolata Franciaországgal és jó viszonya Oroszországgal csökkentette számára a Monarchiával való szövetség jelentőségét. Goluchowski, sőt Beck vezérkari főnök is panaszkodott amiatt, hogy Németországot nem érdekli a Balkán, hogy egyre kevésbé 86 Entwurf eines Ah. Schreibens an SM. Kaiser Wilhelm 1904. november 1. HHStA. PA. I. K. 475. 87 Das Exposé des Grafen Goluchowski, Neue Freie Presse, Abendblatt, (NFP. A.) 1896. június 9. 88 Walters: Unpublished Documents, 2. rész 504—513.
