Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
A KÖZÖS MINISZTERTANÁCS ( 1896— 1907) 1113 Ő elnököl a közös minisztertanácson, amelyen egyhangú határozatra kell jutni. Ehhez az egyhangú határozathoz neki kell a tanácskozást elvezetnie, közvetíteni az érdekek között, azok kompromisszumát megteremteni, ha másként nem ment, a császári akaratra hivatkozva. Mindenképpen a birodalmi érdeket képviselte, a Gesamtmonarchie országok és tárcák felett álló érdekeit, amelyekért, legalábbis az uralkodó előtt, akitől megbízatását kapta, feltétlenül felelősséggel tartozott. Maga a császár és király a közös minisztertanácsok mintegy negyedén vett részt (77 alkalomból hússzor), természetesen a tanácskozások elnökeként. Az értekezletek elnevezése ilyenkor is „Ministerrat für gemeinsame Angelegenheiten" (azaz nem Kronrat), az irat felzetén azonban olvasható „unter dem Allerhöchsten Vorsitze seiner Majestät des Kaisers und Königs". Nem meglepő, hogy a jelzett húsz alkalomból öt minisztertanács rendkívüli hadseregfejlesztéssel,42 öt újonclétszámemeléssel,4 3 egy stratégiai fontosságú vasútépítéssel,4 4 kettő pedig a honvédtüzérség megteremtésével,4 5 — tehát összesen tizenhárom minisztertanács kifejezetten katonai üggyel foglalkozik, sőt ezek közé számíthatjuk azt a három tanácskozást is, amelynek tárgya ugyan a közös költségvetés megállapítása, de legvitatottabb eleme a hadi költségvetés.4 6 Három minisztertanács közjogi problémákkal,4 7 s mindössze egy foglalkozik egyéb kérdéssel.48 1896—1899 között, amikor a hadseregfejlesztés a minisztertanács központi témája, az uralkodó viszonylag gyakran részt vesz a tanácskozásokon, az ezt követő években csak egy-két rendkívüli ügy tárgyalásain, amikor az egyre reménytelenebbé váló újonclétszámemelés, a honvédtüzérség felállítása, vagy az 1905. évi magyar válság kerül a közös minisztertanács elé. Az uralkodó csak gondosan előkészített tanácskozásokon vesz részt, rendszerint egy vagy több minisztertanács,4 9 de legalábbis a miniszterek „vertrauliche Besprechungja"50 előzi meg megjelenését, amikor is a miniszterek már teljes, vagy majdnem teljes egyetértésre jutottak a tárgyalt kérdésben. Majestät, aller untertänigst meine Demission als Reichskriegsminister unterbreitet, und auch die allergnädigste Zusage der Annahme denselben erhalten habe." HHStA. PA. I. K. 630. 624/C. d. M. 42 GMRProt. 1896. augusztus 29. GMCZ. 393; 1897. január 31. GMCZ. 400; 1897. június 13. GMCZ. 403; 1904. április 23. GMCZ. 444a; 1904. május 5. GMCZ.445a 43 GMRProt. 1896. szeptember 18. GMCZ. 395; 1899. június 29. GMCZ. 415; 1899. november 15. GMCZ. 417; 1901. november 29. GMCZ. 434; 1902. április 3. GMCZ. 438. 44 GMRProt. 1897. január 31. GMCZ. 401. 45 GMRProt. 1904. április 23. GMCZ. 444b; 1904. május 5. GMCZ. 445b 46 GMRProt. 1896. április 16. GMCZ. 391; 1897. október 10. GMCZ. 407; 1898. április 5. GMCZ. 412. 47 Bosznia annexiója közjogi következményeire: GMRProt. 1896. augusztus 30. GMCZ. 394; 1897. január 31. GMCZ. 402. A magyar válsággal: GMRProt. 1905. augusztus 22. GMCZ. 450. 48 GMRProt. 1898. augusztus 29. GMCZ. 413 (szerb államkölcsön ügyével). 4" GMCZ 391,394,400,401,407 (előtte egy sorozat minisztertanács e tárgyban), 412 (szintén) 444/a. 50 Erre a tanácskozás éppúgy visszautal, mint máskor a GMR-ra. A „vertrauliche Besprechung" meghívója éppúgy megtalálható a C. d. M-ben, mint a GMR meghívója. Ld. GMRProt. 1898. augusztus 29. GMCZ. 413. 1. sz. jegyzet.
