Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
A MÁSOKRÓL ALKOTOTT KÉP 1101 kisebbségi parasztok tudatában a „magyar" azonosult a népnyúzó földesúrral, tehát eleve gőgös és kegyetlen volt, barbár, anyagias, önző, tékozló. A nehézkes, lomha agrártársadalom apraja-nagyja a kereskedőben, lett légyen az görög, német vagy zsidó, a vérszopó uzsorást, a csalárd kufárt, a jövő-menő, mindent eladó és felforgató, nyüzsgő népséget látta, amint a mozgékony zsidó üzletember számára a magyar hosszú időn át a nehéz felfogású, a munkára rest, tékozló és élhetetlen ázsiai fajtát testesítette meg. A társadalmi státusz és a pozíció, mint a jellemképet kialakító és a helyileg differenciáló tényező, átvezet a másokról alkotott kép egy harmadik sajátosságához. 3. A más-csoportról alkotott képben mindig kinagyított — olykor karikaturisztikusan torzított — formában jelennek meg a mi csoportunkból hiányzó, irigyelt tulajdonságok, amelyeket szeretnénk, de nem tudunk sikeresen utánozni. A belőlünk hiányzó, ám a konkurens közösségben viruló tulajdonságok többnyire negatív értékhangsúlyt kapnak. Ha a német az elvont gondolkodásra, a filozófiára hajlamos, akkor a magyar nem kedveli az absztrakciót, csak a reálisan átláthatót és megfoghatót fogadja be; ha a német szorgalmas és takarékos, akkor a magyar bőkezű, nagylelkű és kényelmes; ha a zsidó élelmes, fejlett üzleti érzékkel bír, akkor a magyar megveti az üzletelést, megmarad becsületes gazdának. A 19. századi nemzetkép egyik lényeges össztevője a polgári átalakulásban való 1 előrehaladás, a civilizációs szint. A társadalmi átalakulás kezdetén a keletközépeurópai elmaradottság, a folyamat vége felé a polgárosodás okozta hanyatlás egyre sötétebb színben tüntette fel a magyar agrártársadalomból hiányzó tulajdonságokat. így lett a mindig is lenézett, a „magyarhoz nem illő" kereskedés, az élelmesség a keresztény társadalmat romboló, kártékony „zsidó szellem" gyűlöletes vonásává. A 20. század elején a magyar önarckép modernizációellenes elemei felértékelődtek, a becsületessel és nemessel szinonim „keresztény" és a romlatlannal azonosított „turáni" (ázsiai) jelzőt kapták6 7 — míg az újító törekvéseket és a vállalkozó szellemet az iparosítástól az avantgarde művészetekig, az általános választójogtól a türelmes szexuális erkölcsig a „nem magyar", a „dekandens" és „zsidós" megbélyegző címkével látták el.6 8 4. A belőlünk hiányzó tulajdonságoknak a más-csoport image-ban való kinagyításához, kigúnyolásához és értékredukálásához hasonló folyamat a bennünk meglévő, de nem kedvelt, szégyellt vonásoknak a más-csoportok, főként az ellenséges csoportok image-ába való kivetítés. Általános és a pszichológusok által alaposan leírt jelenség, hogy egy csoport a saját rossz tulajdonságait, hibáit vagy erénnyé avatja, vagy az ellenséges csoport nyakába varrja. A 19. századi közép- és kelet-európai nemzetiségek image-alkotási gyakorlatában ez az áthárító-közvetítő mechanizmus elsősorban a zsidó jellem-sztereotípiákban érvényesült. Minden polgári, illetve 61 Kiss Sándor, i. m. 16—17. — Hanák Péter: Nemesi virtus — polgárerény, i. m. 1957—1600. 68 Ignotus válogatott írásai. Szerk. Komlós Aladár. Bp. 1969. 616—618.
