Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
1088 HANÁK PÉTER Bist Du totalmesüge? Miért tartozom én neki hálával? Hiszen azért szerződtettem a tanítót, hogy felkészítse a vizsgára a gyereket. A tanító a kötelességét tette, ezért nem jár jutalom. Egyébként sem az ő érdeme, hogy a Zsiga okos gyerek. „Inkább adok a Zsigának egy forintot. . . Akkor a nyolc forint benne marad a portomonémban, és az egy forint is megmarad a családban!"18 Azon aztán már meditálhatunk, hogy ebben a villanásnyi mentalitásrajzban mennyi a magyarok kritikája a hazafiságra mit sem adó, ravasz és fukar zsidó tőkésről, és mennyi a zsidó polgár viszontkritikája a magyar frázisokról és gavallériáról. Egy bizonyos, a másokról alkotott kép mindig kölcsönösséget tartalmaz: a többség jellemképét a kisebbségről, és azét a vele szemben álló többségről. Etnikum és karakter Amint a nyelv és a beszédmód az etnikum, illetve az eredeti származás egyik fő ismertető jegye, úgy a beszédimitáció is szemléltetően tükrözi a „más-csoport" mentalitásáról alkotott képet, és hasonló véleményformálási mechanizmus révén vezet el a jellemkép mélyebb rétegéhez, az előítéletes gondolkodás kedvelt tárgyához: a jellemhez. A nemzeti önarckép és a másokról alkotott kép ugyan elég fiatal műfaj, voltaképpen a 18—19. századi nemzeti fejlődés terméke, de előzményei, amint említettük, sokkal korábbra, a prenacionális közösségek, vagy még messzebbre, a mikrocsoportok identitástudatának kialakulásához nyúlnak vissza. Századunk szociálpszichológiája sokoldalúan bizonyította, hogy a kiscsoportok és közösségek identitástudata a más-csoporttal, a szomszéddal való állandó érintkezés, súrlódás során születik és formálódik.1 4 Amint az egyéni identitásérzékelés és tudatosodás is csak egy meghatározott csoporthoz viszonyítva alakulhat ki, úgy a csoportidentitás is a közelebbi és távolabbi csoportokkal való állandó konfrontációs folyamatban nyeri el értelmét, tartalmát. „A gyermek számára — írja G. W. Allport — szülei, szomszédsága, lakóhelye, nemzete készen kapott adottság. . . Mivel léte 18 Hatvany Lajos: Urak és emberek. Bp. 1980. 90—91., 88. 19 A csoportdinamika, csoportkohézió és identitás problémakörének alapmüve Kurt Lewin: Resolving Social Conflichts. New York — Evanston — London, 1948. Magyarul a mü fontos részletei találhatók Kurt Lewin: Csoportdinamika. Bp. 1975. Témánkra elsősorban 272—275., 327—336. és Mérei Ferenc bevezetéséből 44—46. — A másik alapmű Gordon W. Allport: Az előítélet. Bp. 1977. Ezt a munkát — és Csepeli György utószóként szereplő tanulmányát — nagy haszonnal forgattam. — A kiscsoport-kutatás kézikönyve P. Hare: Handbook of Small Group Research. Glencoe, 111. 1962. — Maurice L. Färber: A nemzeti karakter problémájának módszertani elemzése. In: Szociálpszichológia. Szerk. Hunyady György. Bp. 1973.406—417. — Témánk szempontjából instruktiv tanulmánygyűjtemény: Előítéletek és csoportközi viszonyok. Szerk. Csepeli György. Bp. 1980. A gyűjteményből közvetlenül Csepeli György bevezetését, Henri Tajfel két tanulmányát, Barbara Wilska-Duszynska, Anne-Marie Piaget, Eugene Horowitz tanulmányait használtam, 11—19., 26—27., 34—38. 70—82. — Eligazító szakirodalmi és fogalmi kézikönyv Peter R. Hofstätter: Gruppendynamik. Die Kritik der Massenpsychologie. Rohwolt zsebkönyv, 1957. — Metodikai útmutató, kitűnő irodalmi tájékoztatóval és fogalmi tisztázással Pataki Ferenc— Hunyady György: A csoportkohézió. Bp. 1972. főleg a 174—194. és a 252—265.
