Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
A MÁSOKRÓL ALKOTOTT KÉP 1089 ezeknek a kötöttségeknek a része és ezek a kötöttségek létének részei, mindenképpen jók."2 0 Négy-ötéves korában a gyermek már fel tudja fogni, hogy különböző csoportok tagja, és képes az etnikai azonosulásra. A saját csoporthoz fűződő kapcsolatai, illetve a „másokról" alkotott véleményei természetesen prekognitív természetűek, hiszen megelőzik a földrajzi, etnográfiai, történeti ismereteit és személyes tapasztalatait. A gyerek előbb tudja, hogy milyenek a szomszédok, mielőtt pontosan ismerné: kik azok. Elsődleges képe tehát mindenképpen az előítéletes véleményformálódás eredménye: többnyire heves, szenvedélyes azonosulás saját közösségével, és többnyire ugyancsak heves ellenérzés a más-csoportokkal, az idegen közösségekkel szemben. Bár a kohéziós folyamatok finom részleteit még nem elemeztük elég alaposan, egészében véve tudjuk, hogy a modern nemzettudat a korábbi etnikai, territoriális, kulturális vagy vallási közösségi tudatformák vegyülete és egyúttal meghaladása. A Közép- és Kelet-Európában a 19. század első felében „felébredt" nemzetek identitástudata tehát az etnikai, regionális, vallási és egyéb hagyományokból, az akkortájt tudományosított eredet-mítoszokból, a hivatástudatból és a sztereotípiákká sűrűsödő nemzetkarakterológiából forrott össze.2 1 íróknak, költőknek, tudósoknak, politikusoknak — (e foglalkozások a romantika szenvedélyes évtizedeiben többnyire egybeestek) — köszönhetjük azokat a szenzációszámba vehető felfedezéseket, amelyek valamennyi közép- és kelet-európai kisnép eredetét a bibliai ősökig, legalábbis Noéig és fiaiig vezették vissza, közvetlenül pedig a szkítáktól, szarmatáktól, rómaiaktól, hunoktól származtatták a rokonságot, s ezzel együtt az őshonosság jogbiztosító bizonyítékait.22 Mert hiszen valamennyien őshonosok voltak itt e tájon, a kisnépek e bábeli farmjában, legfeljebb egyesek még őshonosabbak. Hasonlítottak még abban is, hogy önmagukat valamennyien szabadságszeretőnek, kultúrateremtőnek és -hordozónak, a kereszténység védőbástyájának és a modern civilizáció előharcosának, míg a szomszédot barbárnak, betolakodónak, vad hódítónak vagy gyáva behódolónak, mindenképpen primitív népnek tartották. A sok hasonló vonás ellenére jellegzetes különbözőségek is mutatkoztak a keletközépeurópai nemzettudatokban és nemzetkarakterológiákban, ami főként a nemzeti vezető réteg szociális jellegével és helyzetével függött össze. A magyar nemzettudatot és karakterológiát a nemesi vezető rétegek határozták meg. A hagyományos nemesi értékrend csúcsán a földbirtoklás, a „gazdálkodás", jobbágyok, cselédek, szolgák és barmok hadai feletti uralkodás állott, ami együtt járt a lótenyésztés és a lóverseny, a kutyatenyésztés és a vadászat kultuszával. Rangos elfoglaltság volt még az országos és a megyei szintű politizálás, a megfelelő tisztségek viselésével, a nobile officiumokkaí s e 20 Gordon IV. Allport: Az előítélet. Bp. 1977. 67. 21 Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában. Bp. 1977. 227—245. — Problèmes de la conscience historique dans les mouvements de renaissance nationale en Europe Orientale. Acta Historica Academiae Sc. Hung. 1972. 39—71. 22 Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Bp. 1974. 83—101. — A Dunánál. Történelmi figyelő. Szerk. Hanák Péter. Bp. 1982. 44—57.
