Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
A MÁSOKRÓL ALKOTOTT KÉP 1087 telek helejett odom én nektek ed nadj dorob fűidet о marhatelek helyett adok nektek egy nagy darab földet a marhalegelümbül — zsidutemetünek." legelőmből — zsidótemetőnek. A többséghez idomuló minoritás beszédmodora, stílusa nemcsak nyelvészeti, illetve szociállingvisztikai kérdés, hanem a mentalitás vizsgálatának is fontos nyersanyaga lehet. Amikor ismerősünk, a „preschpurgi purger", Kraxelhuber 1894-ben, Alfred Windischgrätz herceg osztrák miniszterelnök kinevezésekor üdvözlő verset ír: „Polldok (boldog) szem, te mit is látsz? — Mékind tyitt (Megint jött) ó Windischgrätz! ", akkor ebben nemcsak a nyelvi furcsaságok a mosolyogtatok, hanem a mentalitás is fölöttébb jellemző. A mi derék német purgerunk ettől várja „o jop kua, möll udán rebedez minten gutxint badriott-gebel'46 (a jobb kort, mely után epedez minden gutgesinnt patrióta kebel), és ez már nemcsak a magyar nyelvben való előmeneteléről, hanem a magyar érzületben való hátramaradásáról is árulkodik, legalábbis ahogyan a magyar liberálisok látják, értelmezik, kifigurázzák őt. Hasonlóképpen mentalitástörténeti értékűek másik ismerősünk, Seiffensteiner Solomon anekdotái is. Figyeljük csak meg. Hillel, a bölcs rabbi, egy szombaton sétálni megy tanítványaival. Látják ám, hogy egy zsidó a bástya alatt pipál. „Rá fogjo esni az о bástjo" — kiabálnak dühösen a tanítványok. „Nem fogjo esni rá" — szól szelíden rabbi Hillel, és „Gattes Wünder! sokodjon nem este rá" (csakugyan nem esett rá).17 Amiből nemcsak a nyelvi furcsaságok, vagy a politikai jósokon való ironizálás a tanulságos, hanem a Talmudon nevelkedett zsidó racionális próféciálása is. Nem kevésbé tanulságos az a történet, amelyet egy jeles tőkés dinasztia családregényében olvashatunk. Hermann papa a fiát, Zsigát magyarra taníttatja, ámde a lelkes tanító nemcsak a nyelvre, hanem hazaszeretetre is oktatja a romantikus lelkű, fogékony ifjút. Hermann papa éktelen dühvel támad ekkor a tanítóra. „Wer sind Sie? Was sind Sie? . . . Mit akar maga?" „.. .miért hinné el valaki az én fiamnak, hogy ő egy magyar, ha még oly jól fog is magyarul beszélni" A Zsiga csak zsidó marad, ezt a bélyeget nem törli le magáról. Nem Petőfit, meg a hazát kell neki tanítani, hanem azt, hogy „kössön meg minden üzletet, ha az üzletek jók. És hogy neki fizessen, aki tartozik. .. Mert tudja maga, mi az a kóved? Az zsidóul egy díszes állás, egy fényes hivatal, amiért az ember nem kap fizetést. .."„... Az én fiam csak vegyen és adjon, de magát ne adja, mert nem kap érte semmit... Mert látott már maga egy zsidót, aki üzletek helyett kóvedek után megy, és aki mégis jól végezte ebben az országban?" A Zsiga gyerek végül jól megtanul magyarul, és kitűnően vizsgázik. Ekkor a mama azt ajánlja Hermann papának, hogy adjanak jutalmat a tanítónak, hálából. le Uo. 1894. május 27. 17 Uo. 1894. július 15.
