Századok – 1985

Folyóiratszemle - Jansen E. A.: A 19. századi észt kultúra IV/1072

1072 FOLYÓIRATSZEMLE Ezt a hegemóniát Anglia felemelkedése törte meg, amelynek hátterében a 17. századi polgári forradalom vívmányai álltak. Fejlettebb társadalmi feltételek közepette, radikálisabb politikai folyamatként élte meg metamorfózisát a szigetország. Differenciáltabb, de változatlanul vallási jellegű ideológiával. A legteljesebb polgári átalakulást a nagy francia forradalom hozta. Következetesen végigvitt társadalmi-politikai folyamat, világi jellegű ideológia jellemezte a franciaországi eseményeket. A vázlatos jellemzés után Rutenburg összefoglalja a vizsgált polgári forradalmak közös és eltérő' vonásait. Közös gazdasági feltételként említi, hogy a kapitalizmus manufaktúra korszakába mentek végbe. Igaz, ezen belül a német területek és Németalföld alsóbb fokot, Anglia és Franciaország fejlettebb szintet jelentett. A közös vonások sorában kiemeli még európai méretű kisugárzásukat, hatásukat is. A továbbiakban a 16-17. századi polgári forradalmak sajátosságaira mutat rá, jelezve a francia forradalom eltérő voltát. Az alapvető objektív feladatot mindenütt a feudalizmus meghaladása jelentette, ami csak Franciaországban ment végbe következetesen. A vezető erőt mindenütt a burzsoá rétegek képezték. Franciaországban a társadalom aló rétegei, a többi esetben pl. az újtípusú nemesség felé nyitottak. A fő mozgató erőt mindenütt a néptömegek jelentették, de a falusivárosi elem aránya csak a Szajna mentén billent az utóbbiak javára. Ugyanitt váltotta fel a vallási jellegű ideológiát világi felfogás. Az újtípusú, polgári politikai intézményrendszer is Franciaországban fejlődött ki a legtisztább formákban. Itt beszélhetünk a burzsoá nemzet forradalom előtti létéről, míg a többi esetben a nagy politikai metamorfózis formálta a nemzetet. Végül a periodizációs variációkat veszi sorra a szerző. A németalföldi, illetve a francia forraadalom mellett érvelők kompromisszumaként értékeli a szovjet történetírásban uralkodó felfogást, miszerint az angol forradalom a kapitalista korszak nyitánya. Láttat egy másik álláspontot is. Történelmi korszakként, folyamatként értelmezi a nyugat-európai kapitalizmus kialakulását, amelyet a francia forradalom zárt le. Marx megállapításait is felhasználva maga Rutenburg is e felé hajlik. Befejezésül az egyes korai burzsoá forradalmak hatását, a következőre gyakorolt (főként ideológiai) befolyását vizsgálja - haladó polgári szerzők (pl. R. Viliari) kutatási eredményeit is felhasználva. (Voproszi isztorii, 1984. 3. szám 72-81. I.) M. L. E. A. JANSEN: A 19. SZÁZADI ÉSZT KULTÚRA A közlemény az egyre gazdagodó, vonatkozó szovjet kutatások eredményeiről ad összegző áttekintést. Elöljáróban a szerző utal a későn fejlődésnek indult észt kultúra kettősségére: a balti német bárók, illetve a városi polgárság kulturális élete társadalmi tartalmában, etnikai-nemzeti vonásaiban és jellegében is élesen elütött a zömében falusi bázisra épülő, észt etnikai sajátosságokat hordozó paraszti kultúráitól. Ugyanakkor a két kultúra érintkezett is, kölcsönhatásban fejlődött. Mindenekelőtt a német hatás nyomta rá bélyegét az észt népi kultúrára. Főként az egyház kultúra közvetítő szerepe révén, de a városokban, majorságokban is érvényesül ez a hatás. A 19. századi társadalmi formációváltás, az ősi paraszti népi életforma átalakulása együttesen járult hozzá azt észt nemzeti kultúra kezdeti kibontakozásához, a felvilágosodás hatását is magán hordozva. Először az utóbbit tekinti át a szerző. A 18-19. századi fordulója társadalmi változásainak bemutatását követően G. Merkel, J. Petri és más felvilágosítók munkásságát értékeli. Németül írtak „az elfelejtett észt nép" történetének aranykoráról, a 13. századi német hódítást megelőző, romantikusan idealizált „arany-kor"-ról. Felismerték az észt folklór kulturális értékeit. Német papok és néprajzi gyűjtők eredményeire is támaszkodtak, de ösztönzést is adtak munkájukhoz, pl. Herderbó'l is merítve. A kibontakozási folyamat intézményi feltételei között központi jelentőséget kapott a tartui egyetem, amely német-svéd, majd orosz kulturális, tudományos tradíciókat ápolt, az oktatásügy bázisát is jelentette észt területen. Tulajdonképpen a tartui alma mater képezte azokat az értelmiségi szakembereket (orvosok, tanítók, jogászok, mérnökök, gazdászok stb.), akik az észt nyelv kimunkálásában, irodalmi szintre emelésében, a népi kultúra értékeinek feltárásában úttörő szerepet játszottak.