Századok – 1985

Folyóiratszemle - Brix Eduard: A cseh–német kiegyezés Budweisben IV/1073

FOLYÓIRATSZEMLE 1073 I. H. Rosenplanter 1813-1832 között még német nyelven adta közre az első' észt nyelvészeti periodikát. A paraszti származású költő, K. J. Peterson munkássága az észt irodalmi nyelv első lépéseit jelentette. Orvosi diplomával játszott úttörő szerepet az észt írásbeliség kialakításában, a nemzeti öntudat ébresztésében F. R. Faehlmann és F. R. Kreutzwald. Az 1850-es évek végen megjelentették az észt népi eposzt, a Kalevipoeg-et. Ezen túlmenően kiadványaikban népszerű ismereteket teijesztettek észt nyelven a történelemről és a természettudományok köréből. A 19. század második fele - a kapitalizálódás előrehaladása — a kulturális élet megélénkülését hozta magával. A német hatás mellett finn, orosz és lett kapcsolatok járultak hozzá az észt nemzeti kultúra fejlődéséhez. A finn hatás az 1870-es években a nyelvtani szerkezet kikristályosodásában mutatkozott meg. A Pétervárott tanuló és dolgozó észtországi értelmiségiek pedig (pl. I. Köhler) tudományos és kulturális társaságok alapításával segítették elő az észt kultúra fejlődését. A folyamatban alapvető jelentősége volt az oktatásügy fejlődésének. Az 1880-as évek derekán már több mint másfél ezer népiskola működött az észt területeken. Az 1897-as népszámlálás adatai szerint a a kis nép fiainak 75 százaléka tudott írni olvasni. A szűk bázisú közép- és felsőfokú oktatás német, majd orosz nyelven folyt. 1890-ben a tartui egyetem 1500 hallgatója közül csak 70 volt észt származású. Jelentősen előrelépett a könyvkiadás is. A 19. század derekán még évi kb 35 kiadvány látott napvilágot, a század végén viszont 240. Megtette első lépéseit az észt sajtó is, amelynek kulturális és politikai funkciója egyaránt jelentős szerepet kapott. 1864-ben még hetilapként indult J. W. Jannsen szerkesztésében az „Eesti Postimees". Az 1890-es években már tucatnyi hetilap mellett megindult az első észt napilap is. Párhuzamosan számos egylet és társaság alakult, amelynek szervezésében a vidéki értelmiség (tanítók) játszott vezető szerepet, bázisukat pedig kispolgári rétegek képezték, demonstrálva mintegy az észt társadalom „csonka" jellegét. Minden művészeti ág fejlődésnek indult. Észt nemzeti sajátságként az énekkultúráról, a kórusmozgalomról kell beszélni. 1869-ben rendezték az első összünnepi énekünnepet. 1896-ban Tallinban már 350 kórus, 60 zenekar, 6 ezer tagja reprezentálta az észt kultúrát, a nemzeti öntudatra ébredést. (Voproszi isztorii, 1984. 2. szám 89-101. I.) M. L. BRIX, EDUARD: A CSEH-NÉMET KIEGYEZÉS BUDWEISBEN „A nemzetiségi kérdést ott kell megoldani, ahol arra megérett, s Budweisben ez az eset" -idézi tanulmánya bevezetőjében a szerző August Zátkát, a budweisi (Ceské Budejovice) cseh közösség vezetőjét, a kiegyezési tárgyalások egyik fő alakját. Dolgozatában az 1906 és 1918 közötti budweisi fejleményeket idézi fel, amikor a Monarchia egy városában „alulról"' próbálkoztak meg a nemzeti kérdés rendezésével. A 20. század elején a nemzeti ellentétek kiéleződtek Dél-Csehországban is. A korábban kifejezetten német többségű Budweisben egyre erősödött a cseh lakosság számaránya: a várost körülvevő vidék cseh lakossága az iparosodás következtében Budweisbe áramlott. Ezt a folyamatot a csehországi városok német polgársága a „nemzeti birtokállag" csökkenéseként élte meg. 1880-ban még fele-fele arányban oszlott meg a budweisi lakosság csehek és németek között, 1910-re már egyértelmű cseh többség alakult ki (27 ezer cseh, 16 ezer német). Ennek ellenére a városi igazgatás 1918-ig a németek kezében maradt, bár a cseh városi tanácstagok száma nőtt. A város politikai pártélete is a nemzeti megoszlást tükrözte: német részről az 1884-ben alapított Böhmerwaldbund (Cseh-erdő Szövetség) képezte a döntő politikai erőt, Josef Taschek polgármester irányításával. A másik oldalon a Cseh Nemzeti Tanács gyűjtötte egybe August Zátka vezetésével a politikai áramlatokat. A nemzeti ellentétek - zajos felvonulások, bojkottmozgalmak - Bud weist is elérték. Egy kiélezett választási harc után - mely cseh előretörést hozott - 1906 novemberében Zátka egy emlékiratot adott át Taschek polgármesternek, melyben a nemzeti kérdés megoldására vonatkozó elképzeléseit összegezte. A 12 pontból álló tervezet fő gondolatai: „nemzeti kataszterbe" kellene