Századok – 1985
Történeti irodalom - A Thököly-felkelés és kora (Ism.: Bóka Éva) IV/1059
TÖRTÉNETI IRODALOM 1059 hasznot is húzott munkáiból, egy Morvaország törénetének bevezetőjéül szánt rövid összefoglalásból, és Mars Moravicus című munkájából, amely a morvaországi (és csehországi) háborúkat tárgyalta nagy részletességgel. Erről is szól egy külön fejezet, egy másik meg közös barátaikról, akik ugyancsak, bár szerényebb eredményekkel, a történetírás terén buzgólkodtak. Az egyik záró fejezetben a szerzők a barokk cseh történetírás egészéről adnak rövid áttekintést, megmutatják, hogy az ellenreformációt szolgálta a Habsburg abszolutizmus rendszerét, de a Balbín köréhez tartozó történetírók a nép ügyét kívánták elősegíteni, s ez — minden vallási, egyházfegyelmi korlátjuk ellenére - érdemben voltaképpen sikerült is. Az utolsó fejezet Balbín és társai értékelését tekinti át a későbbi cseh történetírásban. Balbínról összegezően úgy vélekednek a szerzők, hogy ha nem is áll a 17. századi európai történetírás élén, de kiemelkedő képviselőivel egyenrangúnak tekinthető. A munkát Balbín és PeSina munkáiból vett szemelvények és levelezésük egyes darabjai egyészítik ki, jó fordításban, mert persze még magánleveleiket is latinul írták, bár Perina bevezetője a morva történetbe csehül íródott, csak a helyesírást modernizálták a szerzők az érvényes szabályok szerint. A számos, jól reprodukált korabeli metszettel díszített könyv egészében érdekes, átgondolt és hiteles képet ad nemcsak Balbínról és koráról, hanem a barokk kultúráról is. Mintha az egész munka csak azért íródott volna, hogy ezt a pozitív, méltató képet nyújthassa az európai barokkról. Niederhauser Emil A THÖKÖLY-FELKELÉS ÉS KORA Szerkesztette Benczédi László Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. 287 1. A Benczédi László által szerkesztett A Thököly-felkelés és kora c. tanulmánykötet a felkelés 300. évfordulója alkalmából 1978. okbóberében Hajdúszoboszlón rendezett konferencia bővített és több szerző által átdolgozott anyagát tartalmazza. A tanulmánykötet három témakört tárgyal: a Thököly-felkelés és a magyarországi társadalom; a felkelés és a külpolitikai viszonyok alakulása, továbbá a kor művelődéstörténeti vonatkozásait és a Thököly-hagyomány kérdése. A kötetet néhány érdekes dokumentum egészíti ki. Az első kérdéskört megvilágító tanulmányok sorát Benczédi László írása nyitja meg. A szerző az 1678-81 közötti időszakban lezajlott legfontosabb folyamatokat vizsgálja. Két lényeges megállapítását emelhetnénk ki: az egyik, hogy a Thököly-felkelés lényegében a „Habsburg-övezet Erdély és a török hódoltság között keletkezett egyfajta hatalmi vákuumot" töltötte ki; a második az, hogy a szerző a felkelést az „önálló magyar államiságért kifejtett erőfeszítések nagy vonulatához tartozónak" tekinti. A Thököly-kor gazdaságtörténeti megalapozásához járul hozzá Maksay Ferenc tanulmánya Thököly szepesi kamarájáról, Szakály Ferenc az 1670-es évek Habsburg-ellenes mozgalmai és a hódoltsági magyar feudális hatalom kérdését vizsgáló tanulmányában megállapítja, hogy a kuruc mozgalomnak 1682-ig nem is volt a Bethlen vagy I. Rákóczi György vezette mozgalmakhoz hasonló zárt, önálló bázisa. Az 1672-ben fegyvert fogó menekültek Erdélyben vagy az erdélyi-török határvidéken húzták meg magukat, és közvetve vagy közvetlenül függtek a török hatóságoktól. A kurucok Thököly Imre vezérré választását követően pedig továbbra is a hódoltságban tanyáztak, s így kuruc államterület és államiság kialakulásáról valójában csak az 1682-es győzelmek után beszélhetünk. A Thököly-kor társadalomtörténetét érintő további tanulmányokat e helyütt csak megemlíteni tudjuk. A parasztságról Varga János írt, a főúri szervitorok és a vármegyei nemesség viszonyáról Varga J. János; a várostörténeti kutatások keretében a Thököly-felkelés fontos stratégiai pontjáról, Eperjes város társadalmáról Marie Maregková; Debrecen szerepéről Szendrey István; a hajdúvárosokról Rácz István. Nagy László tanulmánya pedig egy a Thököly-felkelés esélyeinek mérlegeléséhez olyannyira fontos problémát, Thököly hadseregének a kérdését vizsgálja.
