Századok – 1985

Történeti irodalom - Kučera Jan. P.–Rak Jiři: Bohuslav Balbín a jeho misto v české kulture (Ism.: Niederhauser Emil) IV/1058

1058 TÖRTÉNETI IRODALOM megtalálható benne, utalással a mai hivatalos névre (az állam megjelölésével), és ennél a névnél található valamennyi névváltozat, a követjárás évének feltüntetésével. Nagyon hasznos segédeszköz, amely a jövó're nézve megkönnyíti majd a helyneveket azonosítását. Néhány előforduló helynevet nem sikerült azonosítani, ezeket a bevezető sorolja fel, nyilván, hogy további kutatásokat elősegítsen. A három német nyelvű könyv nyelvi szempontból a kutatók számára nyilván hozzáférhető, ezért inkább csak jelezni kívántuk meglétüket, a korszak specialistái sok fontos információt találhatnak bennük, a futólag jelzetteken kívül is. Niederhamer Emil JAN P. KUÍERA -JlkíRAK: BOHUSLAV BALBÍN A JEHO MISTO V CESKÉ KULTURE Piaha, 1983, Vysehrad, 415 L BOHUSLAV BALBÍN ÉS HELYE A CSEH KULTÚRÁBAN A jezsuita Bohuslav Balbín (1621-1688) a 17. századi cseh kultúra jelentős alakja, történetíró, lelkes hazafi, aki különösen a szláv, elsőrendűen a cseh nyelv védelmében (latinul) írt és csak egy évszázad múlva (1775-ben) kiadott Apológiája miatt szoktak emlegetni. A szerzők a történetíró és ember Balbínról akarnak új képet adni, s egyúttal elhelyezni a maga korában, az utóbbi évtizedekben is sokat emlegetett, Fehérhegy utáni „sötét korszak"-ban. Ennek érdekében először is nagyon érdekes fejezetben elemzik a barokkot, mint az európai kultúra nagy korszakát, amely szerintük az első modern, a jövő felé nyitott korszaka az európai fejlődésnek. Ezért a történetírásnak nincs is központi helye, viszont mégis, a bollandisták meg Mabillon és bencés társai révén a modern történetírás megalapozásában is jelentős a szerepe. Az eléggé hosszú bevezető fejezet árnyalt és rokonszenvező képet ad a barokkról, anélkül, hogy valami egységes, pontosan körülhatárolható jelenségnek mutatná be, éppen sokoldalú, dialektikus jellegét hangsúlyozza. A harmincéves háború utáni Csehországot bemutató fejezet pedig megkérdőjelezi éppen a „sötét korszak"-ot, abban az értelemben, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tendenciáiról kimutatja, azok jóval korábban, még az 1620-as fehérhegyi csatavesztés előtt indultak meg, s ekkor teljesedtek ki, a szokásos kelet-európai úton, tehetjük hozzá. A politikai elnyomást persze a szerzők sem vitatják. A továbbiakban Balbín élettörténetét mutatja be a két szerző, a jezsuitáét, akit egyik rendházból a másikba helyeznek, hol kiemelésként, hol büntetésből, meg a szellemi alkotóét, alkotásainak bemutatásával. Az életrajzból a hívő, alázatos szerzetes képe bontakozik ki, de egyúttal a szorgos kutatóé is, aki állandó levelezésben áll barátaival, egyre újabb anyagokat kér tőlük, meg küld is nekik, de ragaszkodik hozzá, hogy akkor említsék meg a nevét, és haragszik, ha ezt valaki elmulasztja (ó, genus irritabile vatum), ahogy ez a könyv mellékletében közölt levelezéséből kiderül. Munkáit a rendi cenzúra sok esetben visszatartotta, késleltette, de nehézségei valójában nem munkája vagy hazafias lelkesedése miatt támadtak, hanem valami erkölcsi botlása miatt, amelyről a szerzők is csak igen tartózkodóan írnak (mert a forrásanyag is tartózkodó), ezért végül is nem lehet tudni, miről volt szó. De a mellőzöttség miatti elkeseredésében írta a cseh nyelv Apológiáját, nem is szánta publikálásra. Munkáinak kiadását maga I. Lipót szorgalmazta, de a csehországi kormányzat vezetője, egy Martinic, ennek ellenére lassítani tudta, mert nagyon utálta Balbínt, amit az szívből viszonzott. Balbín szívügye a cseh történelem volt, ehhez gyűjtött rengeteg anyagot különböző levéltárakban, és panaszkodott sokat, ha valamelyik egyházi levéltárba nem engedték be kutatni. Nagy összefoglaló munkát tervezett Csehország történetéről, de azután végül csak egy rövid Epitome készült el, ennek majdnem minden kötete meg is jelent még az életében. Egyéb anyaggyűjtését pedig egy nagy munkában kívánta megjelentetni, tárgyi elrendezésben, az első kötetként Csehország földrajzi leírását, igen színesen és érdekesen (ebből is közölnek a szerzők szemelvényt). Balbínnál sikeresebb és ügyesebb szerző volt Tornái Jan Pelina z fechorodu, aki világi papi pályára ment, kellő számú stallumot meg is szerzett, sőt még egy címzetes püspökséget is, kellő